2013. január 5., szombat

Ajánló - Pi élete

Sziasztok!

Már régen jelentkeztem ajánlóval, ezért is született meg ez a bejegyzés, és persze azért is, mert kihagyhatatlan és felejthetetlen filmről van szó.
Csütörtökön jöttünk páromékhoz és a szobánkba belépve rögtön kiszúrtam a két, 3D-s filmre szóló ajándék mozijegyet, amit közösen kaptunk karácsonyra a szüleitől, csak én nem tudtam róla :). Mivel a veszprémi mozi nem túl nagy, két 3D-s filmből kellett kiválasztani, hogy mit nézzünk. Én azonnal a Pi-t mondtam, mert már három negatív véleményt is hallottam A hobbitról (émelyítő, hosszú, több részes :)). Úgy ültünk be a filmre, hogy igazából a plakátján kívül semmit nem láttunk belőle.


Ebből azt szűrtük le, hogy egy hajótörött fiú egy csónakban utazik egy tigrissel. Persze ennél többről van szó. Megtudhatjuk azt, hogy honnan/miről kapta Pi a nevét, milyen gyermekkora volt Indiában, megismerhetjük a családját (akik nekem végtelenül szimpatikusak voltak, az apuka a maga felvilágosult világszemléletével és az édesanya, aki mindamellett, hogy felvilágosult, a vallást is fontosnak tartja). Aztán, ami nekem új volt, hogy a hinduknak 33 millió (?! na erre nem biztos, hogy jól emlékszem, a lényeg hogy nagyon nagy volt a szám :)) istene van. Mosolyogtató volt az, hogy egy ember hogyan lehet egyszerre hindu, keresztény és muzulmán vallású :)

Aztán a "bevezető" után jött az, ami a plakátból sejthető volt, a hajótörés, a szokatlan útitárs - Richard Parker - és 227 napnyi "utazás" a Csendes-óceánon. Nem is igazán tudom elmondani, hogy mit adott nekem ez a film, nem akarok spoilert írni, mert tényleg látni kell, de azért arra ne számítsatok, hogy a klasszikus értelemben barát lett a két főszereplő, mégis kialakul köztük egyfajta kapocs, ami átsegíti őket a számkivetettségen. Néha nevettető, néha szívet facsaró, a végén jól fejbekólintó (igen, a csattanó...), mindez gyönyörű képi világgal fűszerezve. 


Engem már az elején, az állatkerti jelenetekkel levettek a lábamról (meg akartam fogni a kolibrit :)), de a képen is látható medúzás (?) képsorok valami lélegzetelállítóak voltak. Vagy maga a vihar, a hajótörés, a tigris első felbukkanása is nagyon hatásosak voltak :) Ezt az élményt már csak Imaxben lehetne fokozni.

Természetesen a képi megjelenítésnél fontosabb az, hogy mit akart az író közvetíteni az olvasó (most ugye a néző) felé. Gondolom mindenkinek mást ad, nekem hitet adott, az emberi erőben. De tényleg nem tudom ezt szavakba önteni, reggel is úgy keltem fel, hogy a filmen járt az agyam, azon, hogy úristen, milyen jó volt és hogy a vége tényleg az volt ami, és mi az igazság, és, és, és...

...Lányok, ezt a filmet tényleg látni (és érezni) kell :)!!

2012-ben az Életrevalók volt a nagy kedvencem, 2013-ban pedig eddig Pi viszi a pálmát^^

Réka

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése