2016. június 11., szombat

Egy születés margójára

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e Dalma születéséről. Az első hetekben időm is lett volna rá, hiszen akkor még sokat aludt napközben és valamelyik nagymamája mindig itt volt. Jobb, hogy nem írtam akkor, hiszen így lassan nyolc hét távlatából átértékelődtek a dolgok bennem. Ha akkor bárki megkérdezi, szülnék-e még, biztosan nemmel válaszolok.

Dalma nem kapkodta el. A 40. hét utolsó napján feküdtem be a kórházba, hogy másnap megkapjam a Prostint, ami a megfelelő helyen méhösszehúzódásokat eredményez. Előtte héten már megjártam a kórházat, mert azt hittem szivárog a vizem. Akkor 4 napot töltöttem a gyerekágyon úgy, hogy körülöttem már mindenki babázott...akkor vasárnap egy vajúdó szobatársat is kaptam, aki a 38. héten járt. Azt hiszem először itt sírtam úgy igazán, hogy miért nem indul már el a Kisbabám világot látni (április 10-e volt ekkor). A pocakom hatalmas volt, mikor 17-én befeküdtem, minden mozdulat nehéz volt. 18-án megkaptam a Prostint, szobatársammal együtt, akinek délután 5-kor megindultak a fájások, elment a szülőszobára. Megint egyedül maradtam a könnyeimmel... Este már az esélytelenek nyugalmával mentem NST-re. A baba jól volt, fájásoknak nyoma sem volt. Az NST a vajúdóban van, így a kórházi napjaim során sok vajúdást hallhattam. A legtöbben csendben tűrték, de volt, aki hangot is adott a fájdalmainak. A vajúdások mellett néhány szülésnek is fültanúja voltam, így sejthetitek hogyan éreztem magam. Hétfő este tehát azzal feküdtem le, hogy másnap reggel irány az újabb Prostinért.

Hajnali fél kettőkor nedvességet éreztem. Felpattantam az ágyból és zutty...minden csurom víz volt. Ezek után nem tudom, hogy gondolhattam, hogy a 7-i esemény magzatvízcsorgás volt :-) Irány a vajúdó, NST a pocakra. 5-ig gyengék voltak a fájások, még szunyókáltam is köztük. Gondoltam, ha végig ilyen lesz, akkor mit jajgatnak az emberek???! 5-kor megkaptam a beöntést, lezuhanyoztam, rendbe szedtem magam. Közben Anya is megérkezett, együtt mentünk a szülőszobára. Ott is felkerült az NST és infúzión keresztül antibiotikum és oxytocin, mert nem voltak erősek, gyakoriak a fájások. Oxyval is háromig/fél négyig tartott a méhszáj eltűnése. Nem volt egy sétagalopp, de a tanult légzéstechnikával és labdán ülve kibírhatóak voltak a fájdalmak. Aztán fél négykor éreztem, hogy nem tudok lélegezni, csak nyomnék, nyomnék, de ekkor még nem igazán kellett volna. Minden erőmmel próbáltam ügyes lenni, így mire tényleg nyomni kellett volna, nem ment, csak iszonyúan fájt, fáradt voltam, talán hisztiztem is. Végül jött egy másik orvos, a doktornő mellé, és a császármetszés mellett döntöttek.

Jött az anesztes, akinek már a hangja megnyugtatott, megkaptam a kis katéterem, aztán vittek a műtőbe. Érzéstelenítés a gerincbe, majd nem is igazán tudom mi történt, enyhe feszítéseket, húzásokat éreztem, és egyszer csak ott volt a kisbabám. Felsírt, én pedig megkönnyebbültem. Utána varrtak, majd átvittek az őrzőbe. Ezen a rövid úton a mellkasomon pihegett a babám, az én kicsi lányom és engem nézett.

Hat óra pihenő, megfigyelés után fel kellett keljek és a szobámba sétáltam. Életem leghosszabb 10 métere volt, ilyen fájdalmat korábban el sem tudtam képzelni. Két hétig minden lefekvés, felkelés, átfordulás maga volt a pokol. Amikor megmozdulsz és úgy érzed, hogy a hasadban minden szerved önálló életet él...

A kórházban csütörtöktől velem volt Dalma. Ugyan egyszer megmutattak mindent (köldökkezelés, peluscsere), mégis végtelenül egyedül éreztem magam. Fizikailag és lelkileg is kivoltam. Ha nem kapom meg a világ legjobb szobatársát, aki csupa mosoly, csupa báj, akkor biztos még mélyebbre jutok.

Itthon sem volt minden sétagalopp, de túl vagyunk rajta. Babácska tejet kap, szépen fejlődik, igazi kis tünemény. Még akkor is, amikor torka szakadtából üvölt liluló ajkakkal :-)

És miért írtam le mindezt?

Hogy így, hét héttel a hazaérkezésünk után, végre minden negatív érzést elengedjek. Már nem fáj. Sem a testem, sem a lelkem. Ez volt az utolsó.  A tényszerű lezárás. Többet nem sírok, nem panaszkodom, csak előre nézek és igyekszem minden pillanatot élvezni, amit a kis családommal tölthetek.

És ha bárki megkérdezné, szeretnék-e még gyermeket, akkor a válaszom igen. Akár ugyanilyen körülmények mellett is. VISZONT már ismerem a gyengeségeimet, tudom miben kell erősödnöm, min kell változtatnom.

Dalma új értelmet adott az életünknek. Ennél szebb érzés nincs a világon.


21 megjegyzés:

  1. Szeretek szüléstörténeteket olvasni, már csak azért is, mert az enyém nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Sajnálom, hogy ilyen rosszul élted meg, ugyanakkor remélem, hogy tényleg sikerült kiírnod magadból, és elengedni a negatív gondolatokat. Csodaszép kislányod van és végső soron úgyis csak ez számít :)
    Üdv,
    egy 6 hetes kisfiú anyukája :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :-) Már korábban elengedtem a "múltat", legalábbis azt hittem, amíg nem írtam egy üzenetet egy lánynak, akivel pár nap eltéréssel szültünk. Ezután döntöttemúgy, hogy még egyszer leírom, aztán ennyi volt :-) Gratulálok a kisfiadhoz! :-)

      Törlés
  2. Gyönyörű nagylány Dalma baba! ❤️
    Örülök, hogy megírtad ezt a posztot! 🙂

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Nóri! Én pedig örülök, hogy kiírhattam magamból.

      Törlés
  3. Csodaszép baba! Sok egészséget kívánok Nektek és boldogságot! Nőjjetek nagyra! :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szép a kisbabád :) Sok boldogságot és jó egészséget kívánok nektek :)

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű pici lány! Sok erőt egészséget a családnak!! :*

    VálaszTörlés
  6. Nekem sem úgy alakult a szülés,ahogy terveztem. Sokat vajúdtam, és hisztiztem is. Sajnos nem hagytak ülve/állva, feküdni kellett végig, és úgy sokkal fájdalmasabb, érzéstelenítést se kaptam. Végül sikerült természetesen megszülni, de tüske továbbra is bennem maradt, mert azt hittem, hogy "keményebb" vagyok. Nekem egy év kellett, hogy újra azt mondjam, szeretnénk kistestvért, és most úton is van. Sokszor gondolok rá, hogy mi lesz. Nem mondom, hogy nem tartok tőle,de igyekszem úgy hozzáállni, hogy most minden máshogy lesz, ha nem is könnyebb de én már tapasztaltabb vagyok önmagammal szemben és azt hiszem ez a legfontosabb :) Gratulálok a kislányhoz! Ahogy az idő halad egyre magabiztosabb leszel, és jobban megismeritek egymást, a 3. hónap végére már semmilyen tanácsra nem lesz szükséged :) Úgyis Te tudod mi as legjobb Neki! :) Gabi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ó, sajnálom, hogy nem kelhettél fel az ágyról. Én sétálhattam is, amennyire az NST és az infúzió hagyták, ebből a szempontból jó volt a szülés, illetve a szülésznő is nagyon rendes volt,sokszor megdicsért, hogy jól csinálom :-) Gratulálok az új kisemberhez :-) Drukkolok, hogy minden zökkenőmentesen menjen, a várandósság és a szülés alatt is!

      Törlés
  7. Réka, hatalmas gratula a gyönyörű picikéhez! Remélem tényleg sikerül lezárnod a szülés okozta traumát, és a kistesónál már nagy élmény lesz,
    Én ugyan programcsászárral szültem, de nekem abszolút pozitív élmény volt szerencsére.
    Kitartás, most már csak jobb lesz! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Klári :-) igen, lezártam. Amikor benn feküdtem, volt programcsászáros anya, láthatóan jobban viselte, mint én. Az én fájdalomküszöböm alacsony, és az, hogy nem császárra készültem, rátett egy lapáttal. Most már tudom miben kell erősödnöm, és ez úgy vélem, ez már egy jó kezdet.

      Törlés
  8. Gratulálok.
    Másrészt még inkább hálás vagyok a jó Istennek a csodaszép szülésemért. Már rögtön utána mondtam hogy jöhet a tesó. Most 13 hetes a Kisember, szóval azért várunk még 😊
    Nekem a magzatvíz folyt el este 11-kor otthon, hajnali 4:40-kor pedig Megszületett a Kisember. Csodálatos szülésznőnk volt, örökké hálás leszek neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gratulálok a kisbabádhoz :-) és örülök, hogy szép szülésben volt részed. Visszagondolva az enyém sem volt rossz, inkább az utána következő dolgok viseltek meg. A vajúdás a hossza ellenére sem volt elviselhetetlen. A szülésznőnk nekünk is nagyon kedves és figyelmes volt.

      Törlés
  9. gyönyörű gyermek :) gratulálok. Én 4óra alatt,természetes úton, fájdalomcsillapító-beöntés, lófütty- nélkül szültem,de csak azért, mert közben két sürgősségi császár is bejött, és húsvét hétfő lévén nem volt túl sok doki. Legközelebb egyszerűbb lesz ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! De jó, hogy írtál :-) éppen valamelyik nap gondoltam rád, hogy mi lehet veletek :-) de most akkor gyorsan rá is kattintok a blogodra :-) örülök, hogy gyors és jó szülésben volt részed :-) fájdalomcsillapítást nem kértem/kaptam volna, a beöntést nálunk kérdés nélkül adják

      Törlés
  10. Drága Réka ;)
    Nagyon jól estek ezek a kedves szavak, pityeregtem is.
    Már az NST n nagyon szimpi voltál és titkon bíztam is benne, hogy egy szobába kerülünk. Amikor én is hozzád hasonlóan kedd reggel be feküdtem csak egy üres ágyat találtam és el szállt az a gondolat h a Tiéd. De amikor hajnalban becsoszogtàl nagyon örültem Neked.
    Nagyon megszerettelek Téged és Dávid Dalmàt is ( előttem van ahogy és amilyen hangsúllyal mondod ) ��
    Benned egy nagyon kedves nőcit ismertem meg és nagyon örülök h EGYÜTT voltunk ;)
    Rossz volt mikor elmentetek de estére kaptam egy kismamàt aki iszonyatosan horkolt ��������
    Egy szónak is száz a vége ☺ köszönöm a kedves szavakat és azt is h elviselted az idegeskedéssel járó síró görcseimet ��
    Öllelek puszillak

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Edinaaa <3 Szívből írtam minden szót, biztos vagyok abban, hogy nélküled nehezebben viseltem volna a bajaimat :-) És örülök, hogy hallgathattam a sírógörcseidet, mert ugyanazokon mentem át én is, így talán kicsit támogatni is tudtalak. Puszi!

      Törlés
  11. Drága Réka ;)
    Nagyon jól estek ezek a kedves szavak, pityeregtem is.
    Már az NST n nagyon szimpi voltál és titkon bíztam is benne, hogy egy szobába kerülünk. Amikor én is hozzád hasonlóan kedd reggel be feküdtem csak egy üres ágyat találtam és el szállt az a gondolat h a Tiéd. De amikor hajnalban becsoszogtàl nagyon örültem Neked.
    Nagyon megszerettelek Téged és Dávid Dalmàt is ( előttem van ahogy és amilyen hangsúllyal mondod ) ��
    Benned egy nagyon kedves nőcit ismertem meg és nagyon örülök h EGYÜTT voltunk ;)
    Rossz volt mikor elmentetek de estére kaptam egy kismamàt aki iszonyatosan horkolt ��������
    Egy szónak is száz a vége ☺ köszönöm a kedves szavakat és azt is h elviselted az idegeskedéssel járó síró görcseimet ��
    Öllelek puszillak

    VálaszTörlés