2015. október 29., csütörtök

Vigyázat! Kezdő a konyhában!

Az elején leszögezem: azért nem vagyok teljesen kezdő. Sütni évek óta imádok, a receptfüzetemben már a tészták és a köretek helyén is sütireceptek foglalnak helyet (a receptfüzetem jellemzője, hogy csakis olyan recepteket írok bele, amit kipróbáltam és működik). 

Amíg dolgoztam, a hétköznapok többségét Anyuéknál töltöttem, így abban a luxusban volt részem, hogy Mama minden nap főzött nekünk. Én csak hétvégenként és azokon a napokon főztem/főzögettem amikor itthon voltam. Mióta hivatalosan is háztartásbeli lettem, a mindennapos főzés az életem részét képezi. Szeretem friss ebéddel hazavárni a férjem. Az első hetekben még el tudtam sütni a jól bevált receptjeimet: egy kis bolognai, egy kis pörkölt , egy kis sült hús, de aztán hamar rájöttem, hogy a változatos étrend ezen túlmutat.

Mivel korábban is főztem Mama felügyelete mellett, azok a fogalmak, hogy habarás vagy rántás, nem jelentettek újdonságot, így a recepteket böngészve ezeken már nem akadok fenn.

http://www.demotivalo.net/view/38874
Receptek terén az internetet hívom legtöbbször segítségül, ezen belül is a NoSaltyt. Egy-egy receptnél először mindig a hozzászólásokat olvasom el, ha pozitívak, akkor jöhet a kiválasztott étel. Aztán van, hogy összejön, van hogy kevésbé lesz jó az adott étel. A férjem egyébként minden főztömet megdicséri, én azért jóval kritikusabb vagyok önmagammal.

Gábor mamája nagyon belendült, rengeteg fagyasztott és üvegben eltett ételt kapunk tőle. Ha beugrunk hozzá látogatóba tuti nem jövünk úgy el, hogy ne kapnánk egy üveg lecsót, meg egy zacskó zöldbabot...minimum. Így lehet az, hogy minden második héten zöldbabot is eszünk. Nem szerettem volna a hagyományos zöldbablevest készíteni, ezért egy betyáros változatra esett a választásom. Ebbe a füstölt kolbászon és szalonnán kívül tarhonyát kell tenni. Mindent szépen beletettem a levesbe, de a tarhonya nem akart duzzadni, így még egy adagot beleszórtam. És megszületett a betyáros tarhonyafőzelék zöldbabbal. Férj ezt is hősiesen elfogyasztotta,  nekem meg Kisbaba tudtomra adta, hogy a terhességem idején a füstölt ízek nem lesznek a repertoáromban.

Következő héten zöldbabfőzeléket csináltam, ami inkább leves lett. 

Kipróbáltam egy új palacsinta receptet, ami több tojással és olaj helyett vajjal készült. Nem kellett volna, mert a palacsinta szélei kemények lettek. Van, ahol jobb nagymamáink bevált receptjénél maradni.

Zöldséglevest főztem, grízgaluskával. Találtam egy szuper receptet, ami váltig állította, hogy a galuska 20 perc alatt elkészül és nagyon finom puha lesz. Ennek ellenére nekem 1 óra 20 perc múlva is olyan kemény volt, hogy majd beletört a fogam. Gyanítom ezt annak a hozzászólásnak köszönhetem, ami szerint egy kis vajjal megbolondítva még omlósabb lesz az eredmény.

A rizsfelfújthoz a rizst két fazékban is sikerült odakapatnom. Ebből csak annyi a tanulság, hogy egyszerre ne akarjak főzni és takarítani.

Ami nálunk külön móka, hogy én a kevés sóval főzést hoztam magammal, míg a férjem azt szokta meg, hogy náluk minden kellőképp sós volt (ami nálam már a túl sós kategória). Ez orvosolható azzal, hogy az ebédje mellé csomagolok egy sótartót is :)

Ami még nagyon a kezdő mivoltomra utal, hogy minden főzés után a konyha úgy néz ki, mint ha bomba csapott volna be. Ha Apa ezt látná, lehet sírva fakadna. Neki mániája, hogy ha főz, akkor minden lépés után elpakolja azt, ami már nem kell a továbbiakban a munkájához. Ezt a fokú precizitást nem örököltem tőle, bezzeg az önfejűséget és a férfias lábfejet igen...

Hogy egy kis pozitívat is említsek a bejegyzés végén, azért nagyon sok étellel maximálisan elégedett vagyok: az aranygaluskám szerintem mennyei (lehet azért, mert sütni kell), vagy a héten készített bakonyi bordám vagy omlós kínai csirkém szójamártással valami jónak az előjelei. Annak, hogy nem vagyok annyira reménytelen, mint gondoltam.

Biztos vagyok benne, hogy Ti nagyszerű szakácsok vagytok, de ha van egy-két konyhai vicces élményetek, osszátok meg velem!

Szép napot!
Réka

2015. október 27., kedd

Kell A Púder termékek

Sziasztok!

Gondoltam itt az ideje, hogy egy kicsit visszarázódjunk a blog "eredeti" profiljába. Ennek az az apropója, hogy októberben, az elmúlt hónapokhoz képest, sok smink- és szépségápolási terméket vásároltam. A pszichológia ebben annyi, hogy a szeptemberi fizetésem volt az utolsó "igazi" fizetésem egy jó darabig, ezek után már csak a táppénzes 60%-ot kapom. Visszatérve a vásárlásokhoz. Glamour-napokon a Kell A Púder is 20%-os akciót hirdetett meg, így elérkezettnek láttam az időt, hogy kipróbáljak néhány ásványi sminkterméket. 

Nem volt könnyű a választás, főleg a szemhéjporoknál időztem hosszasan. Végül két pirosító mintára, egy szemhéjpúderre és a blenderre szűkítettem a listámat. 


Nature pirosító minta
Old Rose pirosító minta
Soft szemhéjpúder
Tan szemhéjpúder
KAP blender

Feltűnhet, hogy előbb egy szemhéjport említettem, de a képen két tégely is látható. Múlt hét elején sem érkezett meg a csomagom, ezért felvettem Gabival a kapcsolatot. Kiderült, elkeveredett a megrendelésem a többi közt. A késedelem miatt választhattam ajándékba egy újabb szemhéjpúdert. Nagyon szimpatikus lépésnek tartom a cég részéről, hogy a hibát elismerve kárpótoltak. Megjegyzem nem vártam volna el ezt a gesztust, de nagyon jól esett, hogy Gabi ennyire szívén viseli a vásárlók "sorsát".

Pirosítók

Nem használok gyakran pirosítót, az a három darab, ami itthon tengődik, méltánytalanul kevés alkalommal kerül elő a sminkes dobozomból. Az itthon töltött napokat szeretném hasznosan eltölteni, a szakdolgozatírás és az angolozás mellett célom, hogy sminkelni is megtanuljak. Egy hétköznapi  matt színt (Nature) és egy alkalmi, fényes/csillámos pirosítót (Old Rose) választottam.



A Nature narancsos enyhe színe tökéletes lesz arra, hogy éppen csak egy kis színt adjon az orcáimnak. Az Old Rose pedig...gyönyörű a cseppet sem visszafogott csillogásával, egyelőre maximum szilveszteri buliba tudom elképzelni.

Szemhéjpúderek

A tégelyekben 1 g termék található, ami a 3 lyukacskán keresztül nyerhető ki. Nem a legpraktikusabb megoldás, főleg ha utaztatni is szeretnék a szemhéjpúdereket, de por állagú termékeknél én még más alternatívával nem találkoztam.


Ez esetben nem léptem ki a komfortzónámból, a jól bevált szolid színeknél maradtam. A Soft matt csokibarna, a Tan pedig halvány narancs és a bézs között található félúton.


Alap nélkül a színek építgetve is haloványak. A hétvégi vendégségbe így használtam őket, éppen csak adnak egy kis fényt/színt a szemhéjnak.


Alapot használva (Paula's Choice fényvédős színezett hidratálója) jóval intenzívebbek a színek, 2-3 áthúzással értem el a képen látható állapotot. A Tant elsősorban belső szemzugba, a Softot pedig a mélyítővonalba használnám.


Utoljára benedvesített ecsettel kísérleteztem. Itt már egyértelműen (tej)csokibarna a Soft, a Tan pedig egy barackos fényes színt kapott. 

Hétköznapra nálam egyértelműen a második opció a nyerő, a nedves ecsettel felvitt változatban a színek sokkal intenzívebbek és ezáltal különlegesebbek is, így ünnepi alkalmakra inkább ilyen formában használnám őket.

Blender

Az alapozószivacs nem ismeretlen számomra, hiszen hónapok óta használom a Real Techniques változatát, és maximálisan elégedett vagyok vele. Arra gondoltam, hogy mivel már kellő rutinom van a szivacsos alapozásban, kipróbálok egy újabb márkát. A KAP blender már a megjelenése óta birizgálta a fantáziám (biztos a fekete színe miatt), így nem volt kérdés, hogy az első adandó alkalommal bekerül a kosaramba. 


A szivacs tojásdad vége az arc alapozására, csúcsos vége a szemek alatti korrektorozásra használható tökéletesen. Az alapozást nedves szivaccsal végzem, így sokkal szebb eredmény érhető el, mint száraz blender használata esetén. 

KAP vs. RT

Méretre nagyjából egyforma a két szivacs, azonban az RT vágott alsó része jobban kézre áll. A hegyes végét nem is használom soha, a másik felével az arcom minden zugát könnyedén elérem.

Elsőre a RT szivacsa győzött nálam, persze a Kell A Púder blender is kap majd elegendő lehetőséget a bizonyításra.

A szivacshasználat egyik legfontosabb pontja a tisztítás. Minden használat után meleg vízzel kinyomkodom az alapozót a blenderből, szerintem így hosszabb távon lehet a készletünk része. Az első pár (2-3) használatot követően mostam ki először a szivacsot, ami következtében jó néhány pumpálásnyi folyékony szappan elment az alapos tisztításra. Tehát egyszerűbb, költséghatékonyabb és mindenféleképpen higiénikusabb, ha rászánjuk a legfeljebb egy percet a minden használat utáni szivacsmosásra :).

Mindent egybevetve az első benyomásom pozitív az ásványi sminktermékekkel és a szivaccsal kapcsolatban.

Ismeritek a Kell A Púder termékeit? 

Legyen szép napotok, köszönöm, hogy benéztetek hozzám!

Réka

2015. október 25., vasárnap

Apró örömök a héten #36

♥ Kétségkívül a legnagyobb "Apró" öröm a héten az unokahúgom, Virág Ankisza világra jötte. (A Virág keresztnevet mindenki ismeri, viszont az Ankisza nem tartozik a gyakori nevek közzé. Ankisza az Enéh női név változata, Enéh a monda szerint Hunor és Magor édesanyja volt). Október 22-én 12:51 perckor érkezett közénk, 3200 grammal és 50 cm-rel. Gyönyörű sötétbarna haja van, ami körülbelül 5 cm hosszú (itt jegyezném meg, hogy ismét megdőlt egy urban legend, mert Virág hosszú haja ellenére nem égett Húgom gyomra a terhesség alatt). Kék szemeivel csodálkozik a világra, már amikor nyitva tartja őket, hiszen még sokat alszik (ebédidőben is rendszeresen elszunyókál az Anyukáján, így evés közben mindig piszkálni kell). Már Tesóm hasában is sokat aludt, a magzati szívhang vizsgálaton is többször fel kellett ébreszteni, mert mindig szuszókált. Bezzeg esténként nem hagyta az Anyukáját aludni :).  

Holnapig még a kórházban pihennek, de aztán megkezdődik a nagybetűs közös élet. Szerencsére Anya közel lakik Húgomékhoz, így sokat tud majd segíteni nekik az összerázódásban. Ebből a szempontból sajnálom, hogy messze élünk a szüleimtől, bár gyanítom áprilisban Anyu néhány hétig várpalotai lakos lesz :). 

♥ Csütörtökön izomlázam volt a várandós torna után - juhúúú, vannak még izmaim :)
♥ Egyre jobban gömbölyödöm
♥ Hosszú hétvége
♥ Pénteken meglátogattam az Unokahúgom
♥ Kell a púder! csomag
♥ Szombaton együtt főztünk Férjivel, én a gulyáslevest vállaltam be, ő pedig pogácsát sütött
♥ Vendégségben voltunk, ahol életemben először ettem vadnyulat


Legyen csodaszép napotok!

Réka

2015. október 22., csütörtök

A Testvéremről

Tegnap este nem aludtam sokat. Korábban említettem, hogy Húgom is babát vár, mégpedig október végére. Ő már hét elején mondta nekem, hogy úgy érzi a baba a névnapján (mármint Tesóm névnapján, október 23.) jön majd világra. Én meg persze mondtam neki, hogy jól van, Kistesó, jön, amikor jönnie kell. Aztán tegnap este elkapott egy érzés, váratlanul, mint derült égből a villámcsapás...az volt bennem, hogy fel kell hívnom. Végül lebeszéltem magam róla, mert tudom, hogy az elmúlt hetekben nem alszik sokat, hiszen egy több, mint három kilogrammos csemetével a pocakban az alvás, ami máskor olyan természetes és könnyű, már egyáltalán nem az. Ahogy lebeszéltem magam csöngött a telefonom, ő volt. Elmondta, hogy bement a kórházba, bizonyos előjelek miatt. Estére benn kellett maradnia, folyamatosan figyelték egész éjjel a baba szívverését és természetesen Tesóm állapotát. Reggel kilencre várták a doktornőt, hogy eldöntse, meg kell-e indítani a szülést. Azóta semmit sem tudok róla. 

Igazából a tehetetlenség az, ami elszomorít, hogy nem tudok semmit tenni, hogy a Kistestvéremnek jobb legyen. Ez már az ő "harca", egyedül kell végigcsinálnia. 

Nekem a Húgom mindig is olyan volt, mintha kicsit a gyerekem lenne, egy nálam fiatalabb és törékenyebb kis élet, akit meg kell védeni a világtól. Nem nagy köztünk a korkülönbség (4 év), de szerettem/szeretek anyáskodni felette (ő meg ezt nagyon-nagyon nem szerette). Biztos az is közrejátszik ebben, hogy ő olyan kis alacsony (még hozzám képest is, pedig nekem sem osztogattak sokat centiméterekből) és vékonyka és sokszor még nagyon gyerek, 24 éves fejjel is. Valahogy az anyaság mindig távol állt tőle, korábban gyakran hangoztatta, hogy nem szeretne gyereket, erre tessék, mindjárt a világra jön egy kis csoda, a Húgom kis csodája. Anya lesz. 

Pár évvel ezelőtt, amikor a bulizós korszakát élte, szombatonként füstölögtem magamban, hogy Anyáék hogy képesek aludni, amikor Húgom az éjszakát rója. Én nem tudtam aludni...ha késett 5 percet, már hívtam, hogy hol tekereg, ha még 20 perccel a hívás után sem ért haza tiszta ideg voltam. Sokszor megkaptam páromtól, hogy mi lesz velem, ha a saját lányom megy el bulizni (az én lányom? na ő tuti nem fog...:)) Biztos velem van a baj, hogy ennyit aggódom, de egyszerűen nem tudom ezt kiiktatni, genetikailag belém van kódolva. Előre félek (??), hogy igazi Paramami leszek, csak abban reménykedem, hogy a férjem majd a realitások mezején tud tartani. 

Most tehát itt ülök a szobában és folyton Tesómra gondolok, felhívni sem őt, sem Anyát nem akarom (Anya lesz a +1 fő a szülőszobán), csak abban reménykedem összeszorult gyomorral, hogy minden rendben lesz, hogy az én kicsi Tesóm bátor és ügyes lány és az unokahúgom pikk-pakk megérkezik a világba. 

Prüngyimüngyi kitartást, nagyon szeretlek!

Nővéred.

UPDATE: Ma 12:51-kor megszületett Unokahúgom, Virág <3 A baba és anyukája is nagyon jól vannak!

2015. október 19., hétfő

Apró örömök a héten #35

Sziasztok!

Újabb eltelt hét és én ismét jelentkezem a heti örömadaggal. A múlt hét pörgős volt. Nem titok, hogy mióta táppénzen vagyok, nem éppen élménydúsak a napjaim, már az is nagy eseménynek számít, ha elsétálok a piacig (ami maximum 12 perc kellemes tempójú séta). Korábban talán átlagosnak mondtam volna a hét történéseit (boldog, boldog gimis és egyetemi évek :)), de most kifejezetten üdítő volt egy olyan hét, ami kiszakított a mindennapokból. 

Tegnap konstatáltam, hogy kerek egy hónapja nem dolgozom. Kicsit megrémített, hogy ha ez az egy hónap ennyire hullámzó volt érzelmileg, akkor mire számíthatok a további években (főleg, hogy mindketten nagy családról ábrándozunk). Amíg Anyuéknál laktam alig vártam, hogy végre elköltözhessek, most pedig hiányzik, hogy minden nap lássam őket, mindemellett viszont nagyon boldog vagyok, hogy a saját házunkban élhetek a férjemmel. Amíg dolgoztam, nem szerettem reggelente felkelni és bevonszolni magam a munkahelyemre, mert bennem volt, hogy már megint mit talál ki a főnök, már megint milyen "csodás" dolgokat kell bevizsgálnunk, vagy már megint esőben kell kimenni megmintázni a figyelőkutakat. Ennek ellenére szombaton kimondtam azt, amit soha nem gondoltam volna: még a főnököm is hiányzik.  Néha igazán kezdem megérteni a férfiakat, hogy miért nem tudnak a nőkön kiigazodni...

♥ Szerdán várandós tornán voltam. jó volt újra megmozgatni a porcikáimat
Csütörtökön szülésfelkészítő előadáson jártunk. Engem igazából megnyugtattak, Húgom inkább kikészült (lehet a 38. héten már én se szívesen hallanék ilyenekről)
♥ Közös főzöcskézés Mamával, mint a régi szép időkben
♥ Apa befejezte a három hetes mozgásszervi rehabilitációt (én csak úgy emlegetem, hogy Apa kijött a rehabról...jó, tudom, hogy nem is vicces :)), már most látványos a javulás <3
Pénteken meglátogattam barátnőmet a munkahelyén, az oviban. És jót csacsogtam a régi óvónénimmel, aki emlékezett rám :)
♥ Terhes nacikat kaptam, végreee kényelem :)
♥ Pixibox
♥ Mommy Mia meglepetésdoboz - amit Tesómnak szántam
♥ Nailland rendelés - enyém a Moscow :)
Szombaton Pápán jártunk, ahol Esztivel és Zalánnal is összefutottunk kicsit. Eszti meglepett egy pihe-puha kötött babatakaróval, ez Kisbaba első ajándéka <3
♥ Pápán megnéztük barátnőmék albérletét és jól kicsacsogtuk magunkat (és megint megállapítottam, hogy férfi létére mennyit tud beszélni barátnőm párja...:P)
♥ Vasárnap meglátogattak Legjobbék (a legjobb barátnőmék). A legjobb, mert 4 hónap után ismét ugyanott folytattuk a beszélgetést, ahol abbahagytuk, a legjobb, mert hiába nem találkoztunk személyesen, mégis mindent tudunk a másikról és ugyanúgy örülünk egymás örömének, mint amikor még napi szinten együtt éltünk a kollégiumban.







Mondtam, hogy sok jó dolog történt velem, remélem nem untátok nagyon és kedvet kaptatok Ti is egy kis örömmegosztásra. "Halljam" Lányok :)!

Réka

2015. október 11., vasárnap

Apró örömök a héten #34

Nagyon szerettem ezt a rovatot írni, így nem volt kétséges, hogy ha egyszer "visszatérek", az apró örömök is újra a színre lépnek. 

Hogy miért szeretem ezeket a rövid bejegyzéseket? Mert hétről hétre emlékeztetnek, hogy a nehézségek mellett mennyi pozitív dolog vesz körül, amikről sajnos gyakran megfeledkezünk. Amikor kicsit nehezebben ment minden, szívesen vettem elő a korábbi bejegyzéseimet és olvastam vissza, hogy mennyi apró öröm rejtőzik/rejtőzött a mindennapokban. Ezért is bátorítalak Titeket, hogy írjátok össze a jó dolgokat, mert hihetetlen erőt adnak a gondterheltebb napokban/hetekben is!

♥ lélekmelengető telefonbeszélgetések Anyuval
 mindennapos csevej Húgommal
 sikeresnek nyilvánítom a Glamour-napokat 
♥ az idei első sütőtök-adag
 amerikai palacsinta szombat ebédre 
elkezdtem kialakítani a heti takarítós rutinom, van még hová fejlődnöm, úgyhogy ez most az én  #The4WeekChallange-em 
♥ minden nap főtt étellel tudtam hazavárni Gábort 
ajándékba kapott Naturland teák kortyolgatása esténként
♥ Denk Mit nagybevásárlás - imádom ezt a márkát
♥ Július óta nem volt lakk a körmömön...szerdáig

Képeket ezen a héten nem igazán készítettem, de igyekszem instagramon (rekarekap) is aktívabb lenni a jövőben. Viszont ezt a képet ma találtam meg a gépemen, és gondoltam megmutatom Nektek is. Aznap készült, mikor megtudtuk, hogy bővül a családunk <3


Hogy telt a hetetek? Milyen szuper dolgok történtek Veletek?

Legyen szép estétek, köszönöm, hogy benéztetek hozzám!
Réka

2015. október 9., péntek

A Glamour-napok és én

Sziasztok Lányok!

A bejegyzés elején szeretném megköszönni Nektek a tegnapi sok-sok kedves hozzászólást, nagyon jól esett, hogy ennyien örültök nekünk <3!

És tudom, tudom, hogy a csapból is a Glamour-napok folynak, de úgy éreztem, hogy néhány személyes szösszenettel tarkítva, talán nem lesz ez (olyan) unalmas poszt. (Zárójelben megjegyzem, hogy imádom másnál olvasni a hasonló bejegyzéseket, csak tudom, hogy nem vagyunk egyformák :))

Tegnap csak Várpalotán vásároltam. Ennek két oka volt. Az egyik, hogy a férjem, mióta babát várok mindig aggódik, ha vezetek. Pedig két éve rendszeresen kocsikázom, az ingázás miatt nem volt ritka a heti 700 km sem, és természetesen én is óvatosabb és megfontoltabb vagyok, ami a vezetést illeti. A másik ok, hogy útba kellett ejtenem egy Alma Patikát, mert szerdán viziten voltam a védőnőnél és magas vérnyomást mért. Már másodszor, amit azért nem értek, mert amikor Anya mérte nekem egy héttel korábban, akkor normális volt minden értékem. Ha várandósság alatt 140/90 Hgmm-nél magasabb a vérnyomás, akkor esélyes, hogy gyógyszert kell szedni, mert a hipertónia árthat a kisbabának és a kismamának is. Végül arra jutottunk, hogy vegyek itthonra is egy vérnyomásmérőt és minden nap ellenőrizzem reggel és este a vérnyomásom. Ha már a patikában jártam, megrendeltem egy dupla dupla adag Femibion 400 magzatvédő vitamint is. Alapból egy dobozban 30 tabletta és 30 kapszula van, mindezt 5000 forint körüli áron(!), most 60 tabi és 60 kapszula kerül 7500 forintba, ezért is vettem rögtön két csomaggal. Nem tudom mennyire van haszna az ilyen vitaminoknak, de mivel én már a terhesség kezdete előtt, nőgyógyász tanácsára, elkezdtem szedni a Femibion 800-at, nem szeretném abbahagyni.


Várpalotán a Dm-ben voltam. A Maybelline fekete szemhéjtusával és a Rimmel Kate Moss nevével fémjelzett 45-ös számú nude rúzsával lettem gazdagabb. A tus már régi ismerős a polcomon, a Rimmel rúzsokat pedig alapból kedvelem, így szerettem volna kipróbálni egy nude árnyalatot is. 

Megjegyzés a tegnapi naphoz (kinevetni ér): Hamar-gyorsan ki szerettem volna próbálni a tusom, hogy tudjam milyen újonnan (az előző tégelyhez használtan jutottam hozzá). Persze csak az egyik szemem húztam ki, aztán tettem tovább a dolgom. Háromkor el kellett mennem az okmányirodába, majd hazaérve konstatáltam, hogy a "fél szemes" tusvonal nem túl vagány. 


Ma reggelre Gábor is megenyhült, így bevetettem magam a székesfehérvári forgatagba. Nyolc órakor a Tescóban kezdtem, itt elsősorban a ruhák és lakásdekoráció érdekelt. Kabátot nem találtam, és bár a nadrágvásárlás sem egy leány(várandós leány)álom, végül egy farmert csak tudtam venni . Továbbá olyan felsőket kerestem, amelyeket reményeim szerint december végéig tudok majd hordani. A díszpárnák régóta kívánságlistások, most pedig olyan szerencsém volt, hogy ezek alapból 20 vagy 25%-kal olcsóbbak az eredeti áruknál. Ezen kívül egy piros pihe-puha takaró, kéztörlő, fehér fonott tároló és a balerinás kép is hazajött velem. A kép abszolút impulzus vásárlás volt, de annyira megtetszett a hangulata, hogy úgy éreztem, belefér.

A csokikat ajándékba vettem. Nagyon szeretem a Lindt csokikat, de nagyon drágák, viszont a 20% kedvezménnyel már emészthetőnek tartom az árukat. Apropó különleges csokoládék: hallottátok, hogy a ChocoMe az International Chocolate Awardson 9 érmet is bezsebelt? Főleg a Raffinéék arattak. Az én kedvencem a sós-vaníliaporos, karamellás tejcsokoládéval bevont pekándió ezüstérmes lett. Ha már drágább csokit szeretnétek ajándékozni valamelyik szeretteteknek, akkor támogassátok a magyart :) Mi tavaly karácsonykor több rokonunknak is ChocoMe-t adtunk és egytől egyig imádták.

Két póló Gábornak a New Yorkerből, farmer a Tescóból és fekete basic hosszú ujjú felső C&A-ból
A Tesco után jöhetett a Park Center. Szerencsére itt sem voltak sokan, így minden üzletben gyorsan végeztem. A Kikből egy mágnesesen záródó dobozt, fültisztító pálcikákat igényes dobozban (mennyire vágytam már egy ilyenre) és szarvasos adventi gyertyákat vettem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire korán tele lesznek az üzletek karácsonyi dekorációval!

Kutyás hosszú ujjú póló, blúz, nyakláncok és kardigán C&A-ból, fehér blúz és csíkos bő póló az F&F-től
C&A-ban is voltam, de itt is csak felsőket találtam. Tudatosan olyan pólókat és blúzokat kerestem, amik kicsit színesebbek az eddig megszokott darabjaimnál, többé-kevésbé sikerült magamhoz képest vidámabb darabokat vennem. Nadrág fronton itt is csak a fogamat szívtam. Korábban 38-as nadrágokat hordtam, most 40-es nadrágokat próbáltam (szigorúan magas derékkal, mert a csípőnacik már nem kényelmesek), amik jók is voltak rám...igen, de ha így folytatom maximum még két-három hétig...42-es méretet még nem merek venni, mert azért azt is illene felpróbálni vásárlás előtt. A kismamanadrágok árát pofátlannak tartom, igaz ma csak H&M-ben nézelődtem ez ügyben, viszont 9900-14900 Ft-ot sokallok egyetlen nadrágért, amit ki tudja meddig tudok majd hordani. 

A Park Centerben még New Yorkerbe mentem be, ahol sikerült nagy-nagy önuralmat tanúsítani, mert szigorúan csak a férfi pólókat vettem szemügyre. Illetve még a Müllerbe is berohantam egy fél literes vízért, mert persze a keksz mellett ezt elfelejtettem. Kicsit fura volt egy 85 Ft-os ásványvízzel távozni, azt pedig már egyenesen cikinek éreztem, hogy megvártam az engem illető 3%-os kupon kinyomtatását, amit a következő vásárlásomkor használhatok fel (nagyvonalúak voltak ám, mert az 5 Ft  igencsak kerekítve 3%-a a 85 Ft-nak)


Még a plázába is bementem, bár őszintén szólva már semmi kedvem nem volt hozzá, de Anyának megígértem, hogy megveszek egy könyvet Tesómnak. Ha már a Libriben jártam vettem magunknak is egy könyvet a szülővé válásról, illetve még két ajándék könyvet is beszereztem, de az titok mit, hátha az illetékesek is olvasnak :) Az egyébként nagyon megdöbbentett, hogy mennyien voltak fél 11 felé a városban, parkolót is alig találtam. A pláza tele volt emberrel, nem irigylem az eladókat a ma délutáni és a holnapi Glamour-dömping miatt.

Csoportkép. Sokkoló így egyben látni mindent, de a tavaszi Glamour-napok óta nem vásároltam lényegében sem ruhát, sem könyvet. 
Kihasználtátok a kuponos kedvezményeket? Ha nem, akkor még nem, vagy nem is vásároltok ezen a hétvégén?

Legyen szép napotok!
Réka



2015. október 8., csütörtök

6 hónap

Április 16. Azóta nem írtam egy sort sem. Hogy hiányzott-e? Őszintén? Nem igazán, mert annyi minden történt velem/velünk, hogy nem volt időm se, hogy a blogolásra gondoljak. Eddig. Azzal kezdődött, hogy a notebookom bemondta az unalmast. Egyik nap beállt a kék, majd a fekete halál, de úgy, hogy azt már az informatikában jártas párom sem tudta visszafordítani. Aztán nem is törekedtem már a megmentésére, 2008 óta sok idő telt el, leáldozott a csillaga.

Forrás
Az adataimat, többek közt az esküvőszervezés dokumentumait megmentettük, így nyugodtan (?) tudtam tovább tervezni, szervezni a Nagy Napunkat. Azt senki nem mondta, hogy egy szabad hétvégénk sem lesz az esküvőig, mert 200 emberhez eljuttatni a közel 70 meghívót, nem éppen sétagalopp. De megcsináltuk. A meghívóinkat mindenki dicsérte, ilyen dobozos kivitelt még nem sokan láttak. Első körben magamra vállaltam, hogy elkészítem a meghívókat. Éppen amikor elkészült az egyes prototípus, hozott Gábor néhány mintameghívót, amit Anyósomék szemközti szomszédja készített. Annyira éles volt a kontraszt a meghívók között, hogy:
1. Olyan nevetőgörcsöt kaptunk, hogy egy fél óráig nem bírtuk abbahagyni.
2. Azonnal eldőlt, hogy hagyom a DIY projektemet és Erikát, a profit kérjük meg a 70+ meghívó legyártására.


A meghívó-hordásban az volt a legjobb, hogy így nagyjából megismertem a násznépet (hiszen nagy részüket Gábor családja tette ki, viszont az volt az egészben a "vicces", hogy sokukat még ő sem ismerte...éljen a nagy család-nagy esküvő elgondolás :))
A meghívó idézetét szeretném megosztani Veletek, nekem hamar belopta magát a szívembe, ez után már nem is keresgéltem tovább a meghívós idézetek tömkelege közt:

"Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni abban a csodában, amely mindenki más számára láthatatlan." (F. Mauriac)

Elgördítettünk minden akadályt, megoldottunk minden konfliktust (szerencsére nem volt sok), közben május elején beköltöztünk az első közös otthonunkba, ahol csak mi vagyunk, ketten. Mindez májusban történt. Azóta egy teljesen új város, egy teljesen új közeg vesz minket körül, távol (azért annyira nem) a családunktól. Érdekes érzések kavarognak bennem: egyrészt jó önállónak lenni, saját háztartást vezetni, másrészt az a tény, hogy a szüleink nincsenek karnyújtásnyira, megrémít.


A házat 2014. december 6-án "vettük meg", pontosabban ekkor írtuk alá az ügyvédnél az adásvételi szerződést. Igazi Mikulás ajándék volt. A hitelügyintézés miatt február 10-e környékéig tolódott a tényleges vásárlás. A szerződés szerint 3 hónapjuk volt a korábbi tulajdonosoknak kiköltözni, ezt az időt majdnem ki is maxolták, így lett a költözésünk napja május 6, azaz kerek egy hónap volt hátra a polgári esküvőig.

Az esküvő előtti hetek sajnos egy értelmetlen halálesetet is tartogattak számunkra. Minden halál fájdalmas, de ha egy olyan embertől kell búcsúzni, aki váratlanul hagyja itt a földi létet, akinek a tíz esztendős kislánya még csak most kezdi igazán megismerni az életet, különösen szomorú. Sokan szerették, sokan is búcsúztak tőle, jó lenne, ha még mindig hús-vér valójában lehetne szeretni :-(

Végül a június 6-a is elérkezett. A polgári esküvőnk dátuma. Ezt a szülőfalumban tartottuk, mert Nagymamám korábban mondta, hogy a betegségei miatt nem tudja bevállalni a veszprémi utazást. Úgy alakult, hogy időközben több környékbeli rokon is jelezte, hogy inkább a polgárira jönnének. Igazából nagyon mérges és szomorú is voltam egyben, mert ez azt jelentette, hogy Apa egyik testvére sem teszi majd tiszteletét a "nagy" esküvőn. Persze 6-án ez már nem érdekelt, tudtam, hogy ennek a napnak nagyszerűen kell sikerülnie. Érdekes amúgy, hogy semmi izgalmat nem éreztem egészen addig, míg 11 óra előtt pár perccel el nem indultunk a Polgármesteri Hivatalba. Az autóból kiszállva megláttam a tömeget (kb. 50 ember) és akkor tudatosult bennem igazán, hogy ők mind miattunk gyűltek össze. Az esküvőnk egyszerűen mesés volt, előtte mondták nekem, hogy a saját esküvőjén senki nem sír (amikor aggodalmamat fejeztem ki aziránt, hogy eddig minden esküvőn elpityeredtem), ennek ellenére én többször is nyeltem a könnyeim. A tudat, hogy a férfi, akit már tíz éve szeretek, hivatalosan is az életem része lesz, nem összehasonlítható semmivel. És a tudat, hogy mennyire jó szüleim vannak, hogy mennyi mindent köszönhetek nekik, annyira mélyen érintett ezekben a pillanatokban, hogy ha Anyáékra néztem, akkor is mindig a könnyek kerülgettek. Az esküvő után egy kis állófogadást is tartottunk, ami szintén örök emlék marad.



Június 13-a sem a pihenésről szólt. Miután Gábort elrabolták a barátai, hogy Székesfehérváron egy őrült legénybúcsút rendezzenek, az én barátnőim is megérkeztek, hogy minden elképzelésemet felülmúló lánybúcsút csapjunk. Ettünk, ittunk, sütöttünk, közben pedig megoldottam a feladatokat, amiket kitaláltak nekem :)


Kellett ez a kis kikapcsolódás, mert az előtte való napokban derült ki, hogy az addig tökéletesen passzoló menyasszonyi ruhám nem annyira tökéletes már. Egyébként vicces volt (utólag persze), hogy pénteken hívtam a barátnőmet, hogy elsírjam neki a bánatom, szombaton reggel pedig csörgött a vőfélyünk és az alábbi párbeszéd zajlott le köztünk:

- Szia Réka!
- Szia Sanyi! (A legjobb vőfély a világon, ha esküvőszervezés előtt álltok, kattintsatok a nevére!)
- Én nem tudom mostanában mi van a menyasszonyokkal, de az utóbbi öt esküvőn három menyasszonyra szűk volt a ruha, a többiek meg kifogytak belőle. Nekem meg elfogyott a biztosítótűm, úgyhogy, még most próbáld fel a ruhát és alakíttasd át, ha kell.
- ... (néma csend) Beszéltél Orsival.
- Miiii? Nem. Ne mondd, hogy nem jó rád a ruha.
- ... (kínos csend)

A további instrukciók annyira már nem is fontosak. A lényeg, hogy magam alatt voltam, de a lányok hamar kizökkentettek az önsajnálattal vegyes önutálatból. Szuper este volt, főleg, hogy tizenegy körül kiszabadultunk a városba és mindenki, annyira de annyira kedves volt. Elláttak jókívánságokkal, megvették a muffinjaimat,  fotózkodtam többek közt egy kamionsofőrrel a csilli-villi kamionja előtt, egy rendőrrel,  egy kopasz, egy strandpapucsos és egy szemüveges fiúval (ők mind "feladatok" voltak), végül 5 pasit kellett összeszednem egy fotózás erejéig. Tőlük megtudtuk, hogy Várpalota nem az éjszakai életéről híres, de mivel aznap éppen a Diadal napja volt, volt egy-két buli. Végül egy kocsmában lyukadtunk ki, ahol mi voltunk talán a legfiatalabbak (pedig mi sem vagyunk ám mai csirkék) és olyat, de olyat táncoltunk, hogy csak na.

Június 20-a, a tizedik évfordulónk és most már a házassági évfordulónk, egy szempillantás alatt elérkezett. Előtte való este egy rögtönzött lakásavatót is csaptunk, hiszen 15 barátunk nálunk aludt (a nagy ház előnye), persze ránk vall, hogy még aznap este dobtuk össze a fotózási sorrendet és az ülésrendet. A csekély három óra alvás nem viselt meg, friss lendülettel indultunk neki a napnak. Mondanom sem kell, a ruha bőven rámjött, köszönhetően a detox étkezésnek és az izgalomnak. Fodrász (köszi Klau), kozmetikus, fotózás, két falat süti ebéd gyanánt, lánykikérés, autókázás Füredre a református templomba.

Mindez 9 óra volt, de egy pillanatnak tűnt. A templomi szertartás nagyon szép volt, tudtam, hogy a tiszteletes szép kis esketést csap majd, de hogy ennyire, azt álmomban sem gondoltam volna. A szertartás végén meglepetés dalokat is kaptunk, énekelt nekünk párom szülőfalujának katolikus énekkórusa (ez ám az ökomenizmus :)) és unokatestvérem is, imádtam <3

Füredről Veszprémbe autóztunk (túrás esküvő volt, de ekkora násznépnek kellett a hely). Azt, hogy milyen menyasszonynak lenni, minden lánynak éreznie kell egyszer. Amikor megálltok a piros lámpánál és a szomszéd sávban álló autóból majd kiesnek a gyerekek, úgy integetnek, vagy amikor idegenek mosolyognak rád és látod, hogy ismeretlenül is örülnek nektek, leírhatatlan. Olyan nagy és olyan gonosz a világ, kellenek az ilyen boldogságcseppek: én ezzel az egy nappal jónéhány hónapra felvérteztem magam az emberek szeretetével :) A lakodalom is nagyon jól sikerült, a vacsora, a zenekar, a vőfély, a násznép, minden és mindenki hozzátett ahhoz, hogy felejthetetlen legyen az esküvőnk.




Az esküvő után ismét belevetettük magunk a dolgos hétköznapokba, a nászút októberben lesz (?), június végén egy hétvégét töltöttünk Hévízen, csak hogy kipihenjük a fáradalmakat.

Ezen a héten tudtuk meg, hogy Húgom kisbabát vár, az, hogy nagynéni leszek hatalmas boldogságot okoz <3.


A július nem tartogatott semmi mást, csak munkát és sok-sok ingázást az otthonunk és a munkahelyem között. Úgy jártam haza, hogy egyik héten szerdán és pénteken, másik héten hétfőn, szerdán, pénteken. Tisztában voltunk vele, hogy ez így nem jó hosszú távon. Amíg Gábor Anyósoméknál lakott, mindig tudtam, hogy van mit egyen, van kivel beszélgessen, de így, hogy külön ház, külön élet, sokkal nehezebb volt.

Az augusztus is hasonlóan zajlott, mint a július. Attól eltekintve, hogy augusztusban legalább minden hétvégére tartalmas programjaink voltak. Augusztus 15. is ilyen hétvége volt, azzal a különbséggel, hogy a napok óta feszülő cicim, az alacsony vérnyomásom és folyamatos puffadások miatt megcsináltam egy terhességi tesztet. Pozitív lett. Öröm és izgalom, talán ezt a kettőt éreztem egyszerre, de még napokkal később is. Néha még mindig izgulok és cikáznak a kérdések a fejemben, de mióta hallottam a babánk szívverését az első ultrahangon, nyugodt is vagyok. Nyugodt, hogy akit március óta vártunk, végre itt van a méhemben, szépen csendben fejlődik és napról napra egyre nagyobb lesz. Persze látni még nem látom, mert még csak 80 mm az ülőmagassága, de szerencsére az internet rengeteg leírást tartalmaz, így hétről hétre nyomon követhetem, hogy milyen változásokon megy keresztül a kis teste.

Kisbaba a 12. héten
Múlt héten voltunk a 12 hetes, genetikai ultrahangon. Szerencsére minden eredményünk a lehető legjobb. Kisbaba (így hívjuk, amíg nem tudjuk a nemét) szépen, a korának megfelelően fejlődik. A leggyönyörűbb kis élet, akit valaha láttam. Még sokat alszik, de az UH-n a doktor bácsinak sikerült kicsit megmozgatnia, olyan volt mint egy kis halacska, ficánkolt jobbra-balra :) Minden nap megbeszélem vele a nap történéseit, vagy hogy éppen mire gondolok, vagy éppen miért sírok (a hormonok ugyebár). Minden nap nézem a tükörben, hátha dudorodik már a pocakom és végre kívülről is láthatom, ahogy növöget.

A munkahelyem veszélyes jellege miatt, amint megtudtam, hogy új életnek adok otthont, áttett a főnököm maga mellé az irodába. Ezért nagyon hálás vagyok neki, de úgy érzem, hogy igazán biztonságban csak otthon lehetünk, így szeptember 21-től táppénzen vagyok. Véget ért a 9 nap híján három éves tortúránk, amit a távkapcsolat jelentett nekünk.

Mit tanultam ebben a három évben? Elsősorban azt, hogy nélkülözni a szerelmemet a hétköznapokon iszonyú nehéz. Az elmúlt három év megmutatta viszont, hogy nekünk igenis egymás mellett a helyünk, hogy mindent meg tudunk oldani, hogy a távolság leküzdhető. Sokat sírtam, sokat tépelődtem, sokat próbálkoztam: rengeteg állásinterjún fordultam meg, de az álommunka nem hullott az ölembe. Talán nekem az volt megírva, hogy az anyaság legyen az "álommunkám". A jelenlegi munkahelyemen dolgoztam annyit, hogy a táppénz és a gyed hónapjai alatt sem kell nélkülöznünk. A férjem májusban munkahelyet váltott 7 év után, végre van előtte előrelépési-és karrierlehetőség. Úgy érzem egyenesben vagyunk és éppen jó időben válunk szülőkké. Tudom, hogy a legtöbb "Alapítsunk családot, mert az jó, és ne keressünk kifogásokat, hogy még miért nem alkalmas szülőkké válnunk" alapelvű ember szerint felesleges arra várnunk, hogy legyen lakás, legyen autó, legyen anyagi háttér, de én nyugodtabb vagyok, hogy a gyermekünk olyan körülmények közé születik, ahol tudom számára biztosítani, hogy ne kelljen hiányt szenvednie semmiben. Sajnos a mai magyar helyzet nem teszi lehetővé, hogy a házastársak háttér nélkül induljanak el a családalapítás útján (Lásd:  GYES 28500 Ft/hónap 2015-ben...)

Mivel most itthon vagyok, a sok pihenés és a napi házimunka mellett, úgy érzem eljött az idő, hogy visszatérjek a hobbimhoz. Szeretem a blogolást, szeretek írni és talán így nem érzem magam annyira elveszettnek ebben az idegen városban :).

Meséljetek! Mi történt veletek ebben a fél évben? Merre jártatok? Mit csináltatok? Milyen élmények és impulzusok értek?


Réka