Október

Sziasztok!

Ismét eltelt egy hónap, és mennyi változást hozott.

Forrás

Az előző hónapos bejegyzésben (Szeptember) összefoglaltam miket tervezek a hónap végéig. Nézzük mi és hogyan sikerült ebből:

• Átlépte a blog oldalmegjelenítése a bűvös ezrest. Szinte észrevétlenül :). Tegnap be is váltottam az ígéretemet, miszerint jövök egy arcos poszttal. 
• A Heti Ajánló még nagyon gyerekcipőben jár, nem is írtam már két hete semmit ebben a témában, pedig ötleteim vannak, csak a kivitelezés nem jön össze.
• A 31 napos kihívásból jó pár napot bepótoltam (itt megtekinthetitek az állást), de nem sikerült még a végére érnem.
• A márványos körmökkel is volt néhány sikertelen próbálkozásom...
• A sminktermékes poszt sajnos nem készült el.
• A Nail of the Month előző fordulóját megnyertem, és az új Disney-s fordulóra is sikerült szerintem egy egész jó kis manikűrt alkotni ^^.

Ezenkívül a rendszeres olvasóim száma 19-re bővült, ami szintén nagy örömet szerez nekem, figyelembe véve, hogy azért van még hova fejlődnöm, írásügyileg, a képek minőségét illetően, lakkozásban.,sminkelésben. Nagyon köszönöm Nektek Lányok, hogy minden hiányosságom ellenére velem tartotok és hozzá is szóltok a bejegyzéseimhez. Ígérem, hogy igyekszem fejlődni mindenben :).

A blog mellett az életemben is nagy változások történtek/történnek. Elkezdtem a minőségügyi mérnök képzést. Eddig négy nap voltak órák, eddig nem bántam meg, hogy belekezdtem. Úgy gondolom, hogy mivel  a minőségügy fontos szerepet játszik mind az egyén, mind a társadalom és mind a vállalatok életében, van rá esély, hogy a következő négy félévben befektetett munka és pénz többszörösen meg fog térülni (nagyon ajánlom, hogy megtérüljön :)). Az iskola mellett a másik nagy változás, hogy október elsejétől vége a munkanélküliségemnek, sikerült állást találnom. Ráadásul (szerencsére) a szakmában...na jó, nem teljesen, mert eléggé környezetmérnökös a terület, de vegyészmérnöki pozícióként volt meghirdetve.

És most kérdezhetnétek, hogy hol a kitörő öröm, ujjongás, s a többi. Úgy látszik az életemben semmi jó nem érkezik rossz nélkül. A munkahelyem 150 km-rel messzebb van Életem Értelmétől, akivel nem mellesleg, mindamellett, hogy hét éve együtt vagyunk, hat éve együtt is él(t)ünk a szüleinél. Nagyon nehéz volt meghozni a döntést, hogy hazaköltözöm a szüleimhez és elvállalom a munkát, de úgy érzem jelen helyzetemben nem engedhetem meg azt a luxust, hogy ne fogadjam el az első lehetőséget, ami kínálkozik a munkavégzésre. Nagyon-nagyon nehéz, nem kívánom senkinek, hogy ilyen szituációba kerüljön. Mióta felvettek, minden nap sírok, mert tudom, hogy nem lesz egyszerű, de hiszek annyira magunkban, hogy túl fogja élni a szerelmünk a távolságot. Működnie kell, működni fog, tudom, érzem, akarom.

És a terveim októberre?

• Befejezem a 31 napos kihívást.
• A Halloween kihívás minden manikűrjével időben jelentkezem.
• Folytatom a Gondolatok bejegyzést.
• A water marble kísérletezéssel sem hagyok fel, illetve kipróbálok egy új körömlakkozási technikát, ami bármi olyan lehet, amit még nem csináltam.
• A Nail of the Month versenyre is elkészítem az újabb alkotást.

Innen van

• Jó leszek a munkámban.
• Jó leszek a kapcsolatunk, a szerelmünk megőrzésében a nehéz pillanatokban is.
• Jó leszek a családomhoz.
• Jól fogom magam érezni, bármilyen nehéznek is tűnik.

Ti hogy készültök az októberre? Mi minden történt Veletek az elmúlt hónapban?

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzésemet. Szép napot Lányok!

Réka

Gondolatok 1.

Kedves Lányok!

A hétvégén nem adtam nagyon életjelet, aminek az az egyszerű oka, hogy újra egyetemista vagyok, csak most levelezős rendszerben :). Még augusztusban beiratkoztam egy posztgraduális képzésre, aminek elvégzése után minőségügyi szakember leszek. Úgy tapasztalom, az álláskeresések közben, hogy nagyon felkapott terület lett ez manapság. Pénteken és szombaton volt az első órám. A félévben összesen 8 tárgyam lesz, 8 hétvégére felosztva. Azaz egy hétvégén egy tanárral egy kurzust hallgatok végig. Várom már, hiszen úgy érzem, most 100 százalékosan azt tanulhatom, amit szeretnék. A minőségügy már nappali egyetemi tanulmányaim alatt felkeltette az érdeklődésem, igen, az a kemény egy félév, amikor a "Minőségügy az iparban" tárgyat hallgattam. Júliusban elvégeztem egy belső auditori képzést, ahol hallottam egyáltalán erről a szakról. Az egyik ottani oktató, nevezzük most V-nek, nagy szaktekintély ezen a területen, rengeteg tapasztalata van az életben, a szakmérnök szak vezetője és ő tartotta az első órát is. 

Kép innen

Az órán, a szigorúan vett tananyag mellet, sokat mesélt az életről (amiből ő már sokat tapasztalt), az iparban eltöltött éveiről, és nem rejti véka alá világnézeti/politikai véleményét. Amire természetesen minden joga megvan, hiszen szólásszabadság van. 

Sok téma előkerült a vele töltött röpke 12 óra alatt, és úgy érzem rengeteg dologban igaza van. Engem is gondolkodásra serkentett, és ezért köszönet neki. Elég régóta érdektelen vagyok sok mindenben, nem gondolkodom, ha nem muszáj. Csipp-csupp ügyekkel foglalkozom, ahelyett, hogy bármiféle érdeklődést mutatnék a világ felé.

Vegyük például a mai oktatási rendszert. Gondolom sokatoknak nem kell bemutatnom, hiszen benne  éltek/éltetek. Ma a középiskolákban, valljuk be, nem követelnek túl sokat. Az érettségi (én csak a középszintről tudok nyilatkozni) egy vicc. Emlékszem gimiben egy töri témazáróra előtte való nap este kezdtem el tanulni, és mindig ötösöket írtam. És nem azért, mert annyira okos vagyok (bár gimiben szerettem ezt gondolni), hanem mert nem volt nehéz, nem volt nagy a követelmény. Pedig mikor a gimibe kerültem, a megyében nagy híre volt a sulinak, a legjobbnak számított. Az alaptárgyak mellett nem kaptunk olyan oktatást, ami a lelki épülésünket szolgálná, gondolom itt a filozófiát, erkölcstant, szociológiát, társadalomtudományt. Ne értsetek félre tanultunk például filozófia történetet, filozófia címszó alatt, de remélem ti is érzitek a különbséget a kettő között. Volt etikánk is, de az is arról szólt, hogy mindenki kapott egy témát, amiből előadást tartottunk, de tanóra nem volt. Pedig ezekre is szükség lenne, hogy diákok világképe a helyes irányba formálódjon, hogy ne csak a szűk kis világunk érdekeljen hanem mindaz, ami körülöttünk van, ami előttünk volt. 23 évvel ezelőtt, az országban egy teljesen más rendszer volt, amiről mi fiatalok, annyit tudunk, hogy megdőlt egy zsarnok rendszer uralma... De utánanéztünk már, hogy mi volt itt 30-40-50 évvel ezelőtt? El tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett a világháború, Trianon és a jaltai konferencia milyen hatással volt az emberekre? Az én válaszom ezekre, hogy nem. Nem néztem utána, nem olvastam el, nem érdekelt. Pedig kell, hogy érdekeljen. A nagyszüleink, szüleink még ebben éltek, ez formálta őket olyan emberré, amilyenek. 

Minket mi formál? A fogyasztói társadalom, a média, a sok szemét, ami zúdul ránk a reklámokból, a filmekből. Valahol, valami nagyon kicsúszott az emberiség kezéből. 

Forrás

Kissé elkanyarodtam az oktatástól. Most visszatérek oda, hogy az érettségi egy vicc. Minimális tanulással az érettségin, egy kivételével, mindenből 80% feletti eredményt produkáltam. Ez az eredmény, és egy angol nyelvvizsga, bőven elég volt ahhoz, hogy felvegyenek az áhított egyetemre (121 pontom volt és 104 pont volt a határ). Egyébként a könnyebb utat választottam, mert a felvételi tárgyak így néztek ki: Matematika és kémia vagy fizika vagy informatika. Miért választottam volna a kémiát a vegyészmérnök szakra, ha az informatika is éppúgy megfelel. Mai fejjel már a kémia mellett voksolnék, hiszen ezzel lehet megkímélhettem volna magam az egyetemen számos kudarctól. Az is mutatja a színvonal csökkenését, hogy nálunk az egyetemen bevezették az ún. gyógymatekot és gyógyfizikát (!!) mérnöki szakokon... Azt tanítják sok-sok diáknak az első félév első részében, amit már régen tudniuk kellene. A párom sokáig korrepetált egyetemistákat matematikai analízisből, és volt, akivel azzal kellett kezdeni, hogy mi a másodfokú egyenlet megoldóképlete... Én a gimiben emelt szinten tanultam a matekot és a kémiát, de itt az első hónap után realizáltam, hogy semmit nem tudok egyikből sem. Megszenvedtem velük és most már mérnök vagyok, kérdés, hogy az egyetemen szerzett tudás mire lesz elég,  szokták mondani, hogy a puding próbája az evés...na majd meglátjuk.

Innen van

Gondolkodtam, mi lehet a megoldás ezekre az égető problémákra. Mindenekelőtt egy JÓ vezető kellene az ország élére, aki önös érdekek és népbutítás helyett a KÖZ érdekeit nézi (ha már köztársaság vagyunk). Mellé jó szakemberek, szociálisan érzékeny, lojális tanácsadók kellenének. Ha mindez és az elhatározás is meglenne... Nem tudom hova tartunk, mi lesz velünk néhány év/évtized múlva, csak azt tudom, hogy az irány, amin elindultunk nem a helyes, a változást magunkban/magamban/magamon kell elkezdeni.

Forrás

Elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzésért, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy szeretnék még hasonló bejegyzéssel készülni. Kérlek jelezzétek, ha ez nem tetszene nektek, mert akkor megtartom magamnak a kusza gondolatfoszlányaimat.

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Kellemes vasárnapot Lányok!

Réka