2016. július 6., szerda

Válaszok...és újabb kérdések

Nagyjából négy hónapja írtam egy bejegyzést, ami a bennem felmerült kérdéseket taglalja. A várakozás napjainak helyét ma már a boldogság napjai vették át, azonban ezek a napok egy valamiben nagyon hasonlítanak: tele vannak kérdésekkel, amelyekre még nem tudom pontosan a választ.

Na puff, csöbörből vödörbe. Valamiért azt gondoltam, hogy az anyaság minden kérdőjelet játszi könnyedséggel ponttá varázsol. Tudom, tudom, álomvilágban élek...

Először nézzük, mire tudom már a választ: 

  • Mindent megvettünk a babának? 
Soha nincs olyan, hogy minden megvan. Higgyétek el nekem.
  • Amit még nem szereztünk be, mikor lesz meg, hogy hozzuk el, vagy ki hozza el? (Gondolok itt a család és a barátok által felajánlott babaholmikra)
  • A kiságy megérkezik időben?
Mivel a kisasszony nem siette el a világrajövetelt ( 41 hét+ 1 napra született), minden idejében a helyére került. Megjegyzem, ha pontosan érkezik, akkor a kiságya dobozán alszik...( persze nem így lett volna, de majdnem). - Ez egy közel helytálló válasz lenne, de:

Igazából semmi nem készült el időben...a szoba, ahol most lakunk Dalma két hetes korában lett lakható, szerencsére már volt egy berendezett szobánk, ideiglenes szállásnak megfelelt.
  • Kókusz-vagy sima matrac kerüljön bele?
Amikor elmentem a helyi bababoltba és feltettem a kérdést az eladónak, kedvesen közölte, hogy nem érti a kókuszmatrac körüli hájpot. A kókuszmatrac körülményes. Pont. A sima szivacsot könnyebb " tisztába tenni", ha baleset éri. Engem meggyőzött. Főleg, hogy háromszor drágább a kókusz, mint a szintetikus szivacs. A babám köszöni, tökéletesen jól alszik a hagyományos fekhelyen is.
  • Elkészül időben a kislányunknak megálmodott szoba?
Nem.
  • Mikor mossam ki a Kisbaba első ruhácskáit?
Azt hiszem kimostam mindent a 36. héten. Aztán a 38. héten is. A sors iróniája, hogy a rendbetett ruhácskák felét már a születése pillanatában kinőtte. :-)
  • Mindent bepakoltam a kórházi csomagomba?
  • Minden megvan Dalma kórházi csomagjához?
Ha jól emlékszem, a legfontosabbak megvoltak. Ami a babának hiányzott, az egy kis takaró, a háta megtámasztásához, illetve a pelenkaméretet is elnéztem. A saját csomagomba több bugyit és plusz egy csomag betétet kellett volna még tennem, és egy plusz törcsi sem ártott volna ( ha már a magzatvízfolyást, jobb híján, azzal próbáltam felfogni...)
  • Jó lesz nekünk a 25 éve menőnek számító babakocsi vagy inkább vegyünk újat? (A babakocsi tulajdonosa így fogalmazott: "91-ben többe került ez a babakocsi, mint egy Trabant. :)")
Végül inkább vettünk egy újat. 

http://szeretemaferjem.hu/anyakep_apakep

A lelki kérdések:

  • Jó anya leszek?
Ez az, amire most sem tudok válaszolni. Én igyekszem, igazán.
  • Mindent meg tudok majd adni a gyermekemnek?
Ha a szeretetem a kérdés, akkor igen. Jobban szeretem, mint eddig bárkit. Jobban féltem, mint eddig bárkit. Teljesen más szeretettel szeretem őt, mint eddig bárkit.
  • Honnan fogom tudni, amíg nem lesznek szavai, hogy mire van szüksége?
Sehonnan. Próbálkozom, máshogy nem megy.
  • Mi lesz, ha beteg lesz, ha oltásra kell vinni (már a kis unokahúgomért is a szívem szakadt meg az első oltásaikor)?
Az első oltásokat jól viselte. A szívem persze belesajdult a keserves sírásba, de szerencsére hamar túllendült a kezdeti sokkon. <3
  • Hogy fogom fogni és nem leejteni, amikor most minden kiesik a kezemből?
Ez valahogy jön magától. :-)
  • Milyen lesz a szülés? Tudom majd minden erőmmel támogatni, hogy neki könnyebb legyen a világra jönni?
A szülésem nem olyan volt, mint amilyet mantráztam magamnak. Elfogadom, túl vagyok rajta, legközelebb jobb lesz.
  • Mi lesz, ha nem fordul meg? (Most éppen farvégű a fekvése, illetve múlt hét kedden még az volt)
Megfordult.
  • Honnan tudom majd, hogy indulni kell a kórházba? És mit csinálok akkor, ha Apafej éppen a munkahelyén lesz?
Nem tudtam. Téves riasztással mentem be, Apát rögtön hívtam, aki szerencsére azonnal tudott jönni, megértőek voltak a munkahelyén. A pánik előnye végül az lett, hogy a kórházban fény derült az alacsony vörösvérsejtszámomra, amit így a szülésig sikerült feltornázni. Legközelebb már tudni fogom, mikor kell igaziból indulni :-)
  • Anyukám hogy ér ide a szülésig (ő lesz benn velem a szülőszobán)?
Az előző miatt már másfél héttel Dalma születése előtt nálunk volt.
  • Tudom majd anyatejjel táplálni a babánkat? Hogy fogom szoptatni?  
Tudom. Néha vannak nehézségek, de túljutunk rajta. Van facebookon egy szopis csoport és bár egyeseket már-már fanatikusnak tartok, ha szoptatásról van szó, sokszor olvasok hasznos és okos tippeket.
  • Elég türelmes leszek?
Igen. Meglepő módon hármunk közül én vagyok a legnyugisabb. Férj néha kipörög, ha Dalma látszólag ok nélkül bömbörög. Dalma pedig a cicin türelmetlen...ha kicsit többet kell dolgoznia, mint a megszokott, akkor kapálódzik, üvölt... éljen a kiscsaládom <3 :-)

És most?? Milyen kérdéseim vannak?

Jó Neked, Kisbabám?

Ez az egy kérdés, ami foglalkoztat. Nincs több, ebben benne van minden.

Réka