2016. január 31., vasárnap

Egy nehéz hét margójára

Babás (babavárós) bejegyzés következik.

Nehéz, de szerencsés végkifejletű hét van a hátam mögött. Hétfőtől lényegében csak a délelőttjeim voltak tevékenyek, minden délutánt ágyban töltöttem. Még az utolsó szülésfelkészítőt is ki kellett hagynom (pedig ennél hasznosabb hétfői elfoglaltságom az utóbbi hetekben nem volt), nagyon rossz volt a közérzetem, feszült a hasam, elment minden életkedvem. Anya, Tesó és Férj próbálták tartani bennem a lelket, de én folyamatosan arra tudtam csak gondolni, hogy mi lehet a Babával.

Csütörtökig sokat mocorgott, és tudtam, amíg mozog, nincs baj. Azért Gáborral megbeszéltük, hogy pénteken bevisz a kórházba. Persze pénteken egy apró rúgást sem tudtam kicsikarni Dalmából...pedig kipróbáltam minden praktikát, hogy mozgásra bírjam. Tudtam, hogy az orvosunk egy hónapig szabin lesz, és valószínűleg nincs pénteken szabad időpontja, azért mégis felnéztem az oldalára. És képzeljétek, egyetlen szabad időpont még megbújt a sok foglalt között. Felhívtam az asszisztensét, elmondtam a panaszaimat és dél után pár perccel már Veszprém felé robogtunk. 
Az  orvosunk egész lényében van valami megnyugtató, már a váróban ülve nyugodtabb lettem...ha a kórházban, egy idegen orvosra vártam volna egy órát, biztos nem ilyen állapotban kerültem volna a vizsgálóba. Veszprémben ő a legdrágább orvos (legalábbis azok közt, akik tarifáját eddig láttam), azonban minden pénzt megér nekem az, hogy tudom, jó kezekben vagyunk. Realista, de emellett filozofikus is, látszik rajta, hogy sokat olvas, folyamatosan fejleszti a tudását, a pácienseivel türelmes, és még jópofa is. Mondhatjátok, hogy magánrendelésen minden orvos kedves, de higgyétek el, ő a kórházban is az. Honnan tudom? Onnan, hogy amikor 12 hetesen, senkit nem ismerve  a veszprémi kórházban, könnyek közt kerültem be hozzá a rendelőbe, mert a panaszaim miatt nagyon be voltam rezelve, végig kedves volt hozzám, alaposan megvizsgált, elmondta mitől lehetnek a panaszaim, mit kerüljek a jövőben, stb. Ekkor döntöttem el, hogy én hozzá fogok járni, ha törik, ha szakad. Százszor inkább lemondok egy újabb rúzsról vagy egy csinos kismamaruháról, ha komfortosan érezhetem magam egy orvos társaságában.

A kitérő után vissza a péntekhez. A panaszaim hallatán egy jó alapos kivizsgálás következett, utána pedig ultrahang is volt, ahol az alábbi párbeszéd zajlott le:

O: (a szokásos babaméretek elhangzása után) Becsült súly 1710 g.
R: Mennyi???
O: 1710.
R: Az nem lehet, múlt hét kedden 1340 g volt!
O: Akkor itt az egyik lehetséges válasz a panaszaira.

Másfél hét alatt majdnem 400 g-ot növekedett Kisbaba!! Vannak ilyen időszakok...jó tudni. Mindenesetre ijesztő volt ez az elmúlt egy hét. Férj nekem többször mondta a héten, hogy már megint mekkorát nőtt a pocakom. Persze, mondta, de én nem láttam a változást, csak azt tudtam, hogy nem érezem jól magam.

A másik ok a szeszélyes időjárás lehet, hét elején hideg, eső, csütörtökön hét ágra sütő nap, ma pedig megint hűvös, szeles idő. Ezt a babák is érzik, hatványozottabban, mint mi.

Mi ebből a tanulság? Nem tudom, mondhatnánk, hogy nem kell mindig rosszra gondolni, vagy hogy a felesleges idegeskedés csak még rosszabbá tesz mindent...de egy első babáját váró kismamának magyarázza ezt el valaki úgy, hogy ezt így is csinálja :-).

Már tudom és próbálom a fejembe verni, hogy amire a várandósság utolsó heteiben intő jelként kell ténylegesen tekinteni, három dolog:

A pocak periódikus összehúzódása és elernyedése
Magzatvízszivárgás (ennek felismerésére már két módszert is tudok)
Vérzés vagy rózsaszín váladék

+ a magzatmozgások hiánya

Minden egyéb panaszra jó megoldás lehet például a relaxáció és a pihenés. Az én kisbabám szereti a youtube-os baba-mama zeneösszeállításokat, elsősorban a zongoradarabokat. Már most úgy tűnik, hogy Apukája zeneszeretét örökli :-)

Kislányunk <3

Réka

8 megjegyzés:

  1. Hű, örülök, hogy minden rendben van Veletek! :)
    Ki az orvosod, csak nem Vincze G doktor?

    VálaszTörlés
  2. Réka, nagyon szeretem azokat a bejegyzéseket, amikben Dalmáról írsz!! Biztos én is ugyanígy éreznék :) Nagyon jó, hogy a családod ennyire melletted áll. Én sem kívánnék szebb terhességet :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon formás kis babácskátok van, Réka! Gyönyörű pofija van a fotón. :)
    Vigyázz magatokra nagyon!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönjük. Én nem tudok betelni vele, nagyon várom már az áprilist <3

      Törlés
  4. Nagyon örülök, hogy nincs baj :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Nekem is nagy kő esett le a szívemről.

      Törlés