2015. október 29., csütörtök

Vigyázat! Kezdő a konyhában!

Az elején leszögezem: azért nem vagyok teljesen kezdő. Sütni évek óta imádok, a receptfüzetemben már a tészták és a köretek helyén is sütireceptek foglalnak helyet (a receptfüzetem jellemzője, hogy csakis olyan recepteket írok bele, amit kipróbáltam és működik). 

Amíg dolgoztam, a hétköznapok többségét Anyuéknál töltöttem, így abban a luxusban volt részem, hogy Mama minden nap főzött nekünk. Én csak hétvégenként és azokon a napokon főztem/főzögettem amikor itthon voltam. Mióta hivatalosan is háztartásbeli lettem, a mindennapos főzés az életem részét képezi. Szeretem friss ebéddel hazavárni a férjem. Az első hetekben még el tudtam sütni a jól bevált receptjeimet: egy kis bolognai, egy kis pörkölt , egy kis sült hús, de aztán hamar rájöttem, hogy a változatos étrend ezen túlmutat.

Mivel korábban is főztem Mama felügyelete mellett, azok a fogalmak, hogy habarás vagy rántás, nem jelentettek újdonságot, így a recepteket böngészve ezeken már nem akadok fenn.

http://www.demotivalo.net/view/38874
Receptek terén az internetet hívom legtöbbször segítségül, ezen belül is a NoSaltyt. Egy-egy receptnél először mindig a hozzászólásokat olvasom el, ha pozitívak, akkor jöhet a kiválasztott étel. Aztán van, hogy összejön, van hogy kevésbé lesz jó az adott étel. A férjem egyébként minden főztömet megdicséri, én azért jóval kritikusabb vagyok önmagammal.

Gábor mamája nagyon belendült, rengeteg fagyasztott és üvegben eltett ételt kapunk tőle. Ha beugrunk hozzá látogatóba tuti nem jövünk úgy el, hogy ne kapnánk egy üveg lecsót, meg egy zacskó zöldbabot...minimum. Így lehet az, hogy minden második héten zöldbabot is eszünk. Nem szerettem volna a hagyományos zöldbablevest készíteni, ezért egy betyáros változatra esett a választásom. Ebbe a füstölt kolbászon és szalonnán kívül tarhonyát kell tenni. Mindent szépen beletettem a levesbe, de a tarhonya nem akart duzzadni, így még egy adagot beleszórtam. És megszületett a betyáros tarhonyafőzelék zöldbabbal. Férj ezt is hősiesen elfogyasztotta,  nekem meg Kisbaba tudtomra adta, hogy a terhességem idején a füstölt ízek nem lesznek a repertoáromban.

Következő héten zöldbabfőzeléket csináltam, ami inkább leves lett. 

Kipróbáltam egy új palacsinta receptet, ami több tojással és olaj helyett vajjal készült. Nem kellett volna, mert a palacsinta szélei kemények lettek. Van, ahol jobb nagymamáink bevált receptjénél maradni.

Zöldséglevest főztem, grízgaluskával. Találtam egy szuper receptet, ami váltig állította, hogy a galuska 20 perc alatt elkészül és nagyon finom puha lesz. Ennek ellenére nekem 1 óra 20 perc múlva is olyan kemény volt, hogy majd beletört a fogam. Gyanítom ezt annak a hozzászólásnak köszönhetem, ami szerint egy kis vajjal megbolondítva még omlósabb lesz az eredmény.

A rizsfelfújthoz a rizst két fazékban is sikerült odakapatnom. Ebből csak annyi a tanulság, hogy egyszerre ne akarjak főzni és takarítani.

Ami nálunk külön móka, hogy én a kevés sóval főzést hoztam magammal, míg a férjem azt szokta meg, hogy náluk minden kellőképp sós volt (ami nálam már a túl sós kategória). Ez orvosolható azzal, hogy az ebédje mellé csomagolok egy sótartót is :)

Ami még nagyon a kezdő mivoltomra utal, hogy minden főzés után a konyha úgy néz ki, mint ha bomba csapott volna be. Ha Apa ezt látná, lehet sírva fakadna. Neki mániája, hogy ha főz, akkor minden lépés után elpakolja azt, ami már nem kell a továbbiakban a munkájához. Ezt a fokú precizitást nem örököltem tőle, bezzeg az önfejűséget és a férfias lábfejet igen...

Hogy egy kis pozitívat is említsek a bejegyzés végén, azért nagyon sok étellel maximálisan elégedett vagyok: az aranygaluskám szerintem mennyei (lehet azért, mert sütni kell), vagy a héten készített bakonyi bordám vagy omlós kínai csirkém szójamártással valami jónak az előjelei. Annak, hogy nem vagyok annyira reménytelen, mint gondoltam.

Biztos vagyok benne, hogy Ti nagyszerű szakácsok vagytok, de ha van egy-két konyhai vicces élményetek, osszátok meg velem!

Szép napot!
Réka

13 megjegyzés:

  1. Nagyon jót nevettem a bejegyzés olvasása közben ,mert sokszor véltem magam felfedezni a , mondatokban. Nekem pont a múlthét vasárnapról van egy jó sztorim, amikor munka után , akartam sütni muffint a Forma-1-re. (17 vagyok, és lángossütőben dolgozom vasárnaponként + átbulizott szombat) ez csak azért lényeges, mert ilyenkor nagyon fáradt vagyok, és nyűgös. Anya ferde szemmel nézett rám amikor bejelentettem, hogy márpedig én ,bizony sütni fogok. De hát mondván, hogy az egyik legegyszerűbb recept, beengedett. Nem kellett volna... Megrögződésem, hogy a jó háziasszony egy idő után már alig nézi a receptes könyvet. Én is így tettem, csak a hozzávalókat olvastam el. A 2 kávéskanál sütőpornál nyúltam is a mellettem lévő leves kanálhoz, és beletettem a 2 csapott kanalét , plusz egy kicsit ,mert mindig többet szoktam tenni egy kicsivel. Amikor nem akart kisülni ,már furcsa volt, de mikor belekóstoltam, rongybaba módjára estem össze a konyhakövön és kezdtem bele abba a bizonyos megállíthatatlan bőgésbe. Ó TE SZERENCSÉTLEN!! 2 KÁVÉSKANÁL ÉS NEM EVŐKANÁL. Ott számomra vége volt a napnak. Felduzzadt szemekkel üvöltöztem az ártatlan muffin formához, hogy nem akarja odaadni a kukának azt a fosízű szart. És szívem mélyén sirattam az egy tábla csokit, amit inkább megettem volna, a helyett, hogy vasárnap, hulla fáradtan akarom megváltani a világot.
    Remélem ezzel a kis "sztorival" sikerült bármily módon segítenem háziasszony karrieredben , ha mással nem de legalább azzal ,hogy néha nem kell erőltetni a dolgokat, és hogy a szövegértés az egyik legfontosabb dolog a világon.. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a történetet Sziszi :) Jót kacagtam rajta. Anya járt egyszer hasonlóan: mézeskalácsba tett több (jóval) több szódabikarbónát, annyira szép és egyben annyira rossz ízű mézeskalácsunk soha nem volt karácsonykor :)

      Törlés
  2. AQnnyira cuki a bejegyzésed! :) Sokszor én is így főzök, csak az uram nem ilyen kedved, ő ki is emeli hogyha valami ehetetlen - szerinte. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Klári! :-) Hétvégén együtt készítettük az ebédet párommal. Én főztem a gulyást, ő sütötte a pogácsát, mert ahogy mondta "a pogácsát bajos utólag megsózni ", szóval néha én is megkapom :-)

      Törlés
  3. Nagyon édes lehetsz a konyhában. Kb. 7.-es kórom óta főzök és sütök kisebb nagyobb sikerekkel. Most végzős egyetemista vagyok, de így sem össze mindig minden. Szóval fel a fejjel és kitartást! Menni fog ez ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mamának sokszor segítettem korábban, de egyedül főzni teljesen más, amúgy a hibák ellenére élvezem :-)

      Törlés
  4. :D :) Hát ez nagyon tetszett! Én néha kifejezetten béna vagyok, sok hülyeséget csináltam már... Például amikor gondoltam az akkor talán 5 és 6 éves unokahúgomékkal sütünk valami egyszerű sütit, mint pesztra program. Már nem emlékszem a sütire, csak arra, hogy fahéj kellett bele... Szépen kikészítettem a kis fahéjas üvegcsét, hogy akkor abból majd teszünk bele... Hát ha nincs ott a nagyon precíz és okos 6 éves unokahúgom, aki katasztrófamegelőzött, akkor "nagyon finom" paprikás-borsos valamit csináltunk volna :D Ugyanis velem ellentétben ő volt olyan bölcs, hogy beleszagolt az üvegcsébe és nem a színére hagyatkozott :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :-) A gyerekek sokszor ösztönösen körültekintőbbek, mint mi. Már nagyon várom, hogy a gyermekemet és az unokahúgomat bevezethessem a sütikészítés rejtelmeibe, sokszor láttam már magunkat álmaimban együtt tenni-venni a konyhában, de ez persze még odébb van :-)

      Törlés
  5. Érdekes, amiket írtál, mert azt gondoltam rólad, hogy egy igazi konyhatündér vagy, akinek ezer éves, jól bevált családi receptjei vannak, és aki soha semmilyen bakit nem vét a konyhában. Ne kérdezd, hogy miért gondoltam így, mert nem tudok rá válaszolni, egész egyszerűen csak elképzeltelek magamnak, és így képzeltelek el. :D
    Egyébként én is az "internetről főzős" típusba tartozom, mert viszonylag hamar (19 évesen) a saját lábamra álltam úgy, hogy messzire kerültem a szülői háztól. Addig meg ugye nem kellett otthon csinálnom semmit, azaz hirtelen minden a nyakamba szakadt egyszerre szinte gyereklányfejjel, így főzni is a netről tanultam (persze sokszor telefonon Anya is besegített, de azért az mégsem volt az igazi). Nekem a netes főzőcskézés abszolút bevált! :) Olyannyira, hogy számomra az a világ egyik legtermészetesebb dolga, hogy legalább napi egyszer főtt ételt rakok az asztalra. Ebédre sajnos nálunk ez kivitelezhetetlen a mindennapos teendőink miatt, de vacsira mindig kitalálok valami finomat. :)
    Örültem a posztodnak, jókat nevetgéltem az olvasása közben. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Nóri :-) Jól esik, hogy ilyet feltételeztél rólam :-) Céljaim közt szerepel, hogy jó szakács legyek, úgyhogy igyekszem minél több receptet kipróbálni. A családi receptjeim közt inkább jól bevált sütireceptek szerepelnek, de például Anyósom milánóiját és Gábor mamájának töltött káposztáját meg kell tanulnom. Én 19 évesen költöztem Gáborékhoz, ahol aztán majdnem 6 évig laktunk, így az egyetem alatt sem kellett a főzésen agyalnom, viszont mivel náluk gyakoriak az össznépi családi rendezvények, sokat főztünk, sütöttünk együtt Anyósommal, aminek hála tudom milyen 20 feletti létszámra főzni :-)

      Törlés
  6. Főztem már szét teljesen tésztát, borítottam bele egy fél fűszertartónyi borsot az ételbe, meg ilyen apróságok.
    :D

    VálaszTörlés
  7. Ja igen, és egyszer húgom keresztanyjánál segítettünk kávét főzni, és az egyforma tartóknak hála citromsavval kínáltuk cukor helyett a kávét...
    Hát, volt nevetés. :D

    VálaszTörlés