"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." (Jókai Mór)
A halloweeni bulik után a mai (és a holnapi) nap legyen a szeretteinkké. Ne felejtsetek el gyertyát gyújtani és megemlékezni azokról, akik fizikai valójukban már nem lehetnek köztünk.
Két ember van, akikre ilyenkor különösen sokat gondolok, egyikük nagyapám, aki sajnos már 21 éve nincs velünk. A héten többször is szóba került: egyik kollégám említette, hogy miután Papa nyugdíjba ment, még évekig a vezezéknevével fémjelezve emlegették az utasok azt a buszjáratot, amit ő csinált korábban. Szavak nincsenek rá, mennyire jól esett. Mivel buszsofőr volt, többször előfordult, hogy ő vitt az oviba, ezt akkor nagyon menőnek tartottam, de utólag is szuper visszagondolni rá. Hány másik gyerek járt úgy oviba, hogy háztól házig vitte a busz :-)?
A másik történetet Anya mesélte: amikor Tesóm kisbaba volt Papának szívrohama volt, hetekig volt kórházban és súlyos volt az állapota. Anyáék bevitték hozzá a hùgomat, de mivel kicsi volt, nem engedték Anyáéknak, hogy bevigyék a kórterembe, így csak a folyosó üvegablakán keresztül láthatták egymást, azonban ez a néhány perc annyi erőt adott Papámnak, hogy még másfél évig velünk lehetett <3.
Réka
Annyira jó végre egy olyan bejegyzést olvasni, ami nem "Halloween", hanem arról szól,amiről ezeknek a napoknak szólniuk kell(ene). Egyik nagyszülőm sem él már, úgyhogy duplán meghatódva olvastam a Nagypapádról szóló történeteket :) Virtuális gyertya innen is! :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen Eszti :-)
Törlés