Volt már veletek olyan, hogy tanulnotok kéne, de valahogy nem tudtok nekiállni? Csak ültök (jó esetben) a tananyag felett és nem haladtok vele, máshol járnak a gondolataitok, legszívesebben máshol lennétek, akárhol csak nem a szobában a tankönyvek és jegyzetek társaságában. Most valahogy így érzek, bár annyi az előnyöm, hogy még "kora" reggel, azaz 8-kor rávettem magam a beadandó írásra, így legalább ez kész van, de van egy olyan érzésem, hogy azért még érdemes lenne átolvasni :). Szóval a nagy kedvetlenség apropóján úgy gondoltam, hogy írok egy bejegyzést a blogra, kikapcsolódás gyanánt, egy olyat, amit már régebb óta terveztem, ami személyes és egy keveset megmutat belőlem.
Lesz még folytatása ennek a posztnak, hiszen, ha úgy tetszik kétlaki életet élek, az életem jelenleg két helyszínen zajlik. Ebből az első és amit legjobban szeretek a párommal közös életünk, sajnos most csak hétvégente vagyunk együtt a munka és a távolság miatt, de úgy érzem, hogy jól vesszük az akadályokat. Természetesen nem szeretném, hogy ez az állapot még sokáig így maradjon, de addig is kihozzuk ebből a helyzetből a maximumot.
Öt évig minden nap itt éltem, így a szobánk igazából az én holmijaimmal van tele még mindig, de K. nem szólt, hogy őt ez zavarná. Mamám szavaival élve a "szent sarkom" csendéletéből mutatok néhány részletet:
A cicás ékszertartót K. egyik tesójától kaptam, nagyon tetszik, a cica farkán gyűrűk tárolhatók. A háttérben a vastag karkötőim láthatók, egy időben rengeteget hordtam őket, mostanában a szolidabb darabokat részesítem előnyben.
Az arborétum belépőjét azért őrzöm, mert egy csodálatos nyaralás egyik napján látogattunk el oda. Lenyűgözött a környezet, a fák szépsége, a természet nyugalma, nagyon pihentető volt.
A nyugalomnak ezzel vége is, hiszen a sminkes/lakkos tárolómra leginkább a káosz a jellemző, bár a lényeg az, hogy mindent megtalálok, amit keresek:).
A könyves polcokról is megörökítettem néhány számomra kedves dolgot:
Ezt a képeslapot diplomaosztómra kaptam párom szüleitől. Egy sk. "utalvány" van benne, amit egy belföldi nyaralásra használhatunk fel. Igen, igen, hiába volt lassan két éve a diplomaátadóm, még nem használtuk fel...:(
A cicás naptár is rendkívül aranyos, ez is az egyik tesó ajándéka volt, sajnos gyakran elfelejtem forgatni a napokat, így lehet az, hogy december 15. helyett még csak október 26. van.
Régebben nem volt olyan környezetmérnök szakest, amin ne vettünk volna részt. Minden alkalommal egy dátumozott feles pohárral térhettünk haza, 2011-ig minden félévről minimum van egy, bár egyik évben K. elcserélte az övét egy kancsó borra, ejj :)
 |
| macimancs |
K-nak egy időben az volt a mániája, hogy neki kell egy jegesmaci. Ez valami olyan lehetett, mint nálam a cukormókus-mánia, bár ha jól belegondolok az én kívánságom megvalósíthatóbb. De, hogy mégis legyen egy maci a háznál megvettem neki Igort. (Apropó imádjuk az orosz neveket, K. az orosz nyelvet is, autodidakta módon már elég sok mindent megtanult :) - tehát Igoron kívül van egy Vlagyimirünk (egy plüss kutya), egy Vaszilijünk és egy Katyusánk (számítógép és laptop))
Ha már plüssök, akkor itt van Bari, a párnám. Kikben találtam rá még pár éve, jó puha, meg cuki :).
A persely a megtakarításaink egyik formája. Amíg itt laktam az volt a szabály, hogy minden nap végén a felesleges aprót ide tesszük a pénztárcánkból. Két éve például nyáron a perselypénzből műszakiztattuk le az autót. A spórolás szuper formája, mert úgy teszel félre pénzt, hogy igazából nem is hiányzik az adott hónapban a büdzséből. Lassan muszáj lesz begurigázni az érméket, mert nem fér bele már nagyon aprópénz.
Mivel kicsi a szoba, a szekrények tetejét is belaktuk. Itt van például a szuper kis turmixgépem, amit tavalyelőtt névnapomra kaptam K-tól. Azon a télen rengeteg turmixot ittunk, szerintem nem is nagyon voltunk betegek.
Az almapálinka egészen friss szerzemény, múlt héten kapta K. az egyik barátjától. Március 5-ig még érnie kell, de én már úgy megkóstolnám, mert iszonyat jól néz ki.
Ezt az inspirációs tablót még a hatékony időgazdálkodás tréningen készítettem. Az ilyenek nagyon hasznosak tudnak lenni, ha az ember egy pillanatra elfelejtené mit is akar az élettől. Én örök szerelmet (mert hiszem hogy igenis létezik, csak az emberek hajlandóak elhinni, hogy ilyen nem létezik), gyerekeket, szeretnék férjhez menni, szeretnék egy szép családi házat, szeretnék mindig környezettudatos lenni, szeretnék érvényesülni a szakmámban, szeretnék végre megint síelni, szeretnék még több sütit sütni és szeretném, ha a barátaimat mindig a közelembe tudhatnám :).
Azért, hogy megmutassam, nem sajátítottam ki teljesen a szobát, itt van egy kép K. egyik hobbijáról, vagyis inkább az egyik hozzávalóról. Nagyon szereti az autós szimulációs játékokat, így van egy "játéksarka", ahol a szék egy autósülés, a monitor úgy van elhelyezve, mintha csak a szélvédőn nézne kis, a kormány is jó helyen van és igen, sebváltó is van, a Logitech G27 részeként. Amikor először mondta nekem, hogy mennyiért vesz kormányt a számítógéphez, azt hittem megőrült, de ahogy én is kipróbáltam a szettet az egyik játékban, tudtam, hogy megérte :).
Az íróasztalra is sokszor a káosz a jellemző, nincs ez másként most sem:
Egy kis mikicsoki, tea, társas, nyomtató, óra...minden egy helyen :)
Végül egy kis ösztönzés magamnak, hogy álljak már végre neki a tanulásnak :)
Hogy tetszett a poszt? A szobátokra inkább a rendezettség vagy a káosz a jellemző? Ha még nem éltek együtt a párotokkal: sok mindent tartotok nála?
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám, szép és eredményes napot kívánok Nektek!
Réka
