2012. szeptember 23., vasárnap

Gondolatok 1.

Kedves Lányok!

A hétvégén nem adtam nagyon életjelet, aminek az az egyszerű oka, hogy újra egyetemista vagyok, csak most levelezős rendszerben :). Még augusztusban beiratkoztam egy posztgraduális képzésre, aminek elvégzése után minőségügyi szakember leszek. Úgy tapasztalom, az álláskeresések közben, hogy nagyon felkapott terület lett ez manapság. Pénteken és szombaton volt az első órám. A félévben összesen 8 tárgyam lesz, 8 hétvégére felosztva. Azaz egy hétvégén egy tanárral egy kurzust hallgatok végig. Várom már, hiszen úgy érzem, most 100 százalékosan azt tanulhatom, amit szeretnék. A minőségügy már nappali egyetemi tanulmányaim alatt felkeltette az érdeklődésem, igen, az a kemény egy félév, amikor a "Minőségügy az iparban" tárgyat hallgattam. Júliusban elvégeztem egy belső auditori képzést, ahol hallottam egyáltalán erről a szakról. Az egyik ottani oktató, nevezzük most V-nek, nagy szaktekintély ezen a területen, rengeteg tapasztalata van az életben, a szakmérnök szak vezetője és ő tartotta az első órát is. 

Kép innen
Az órán, a szigorúan vett tananyag mellet, sokat mesélt az életről (amiből ő már sokat tapasztalt), az iparban eltöltött éveiről, és nem rejti véka alá világnézeti/politikai véleményét. Amire természetesen minden joga megvan, hiszen szólásszabadság van. 

Sok téma előkerült a vele töltött röpke 12 óra alatt, és úgy érzem rengeteg dologban igaza van. Engem is gondolkodásra serkentett, és ezért köszönet neki. Elég régóta érdektelen vagyok sok mindenben, nem gondolkodom, ha nem muszáj. Csipp-csupp ügyekkel foglalkozom, ahelyett, hogy bármiféle érdeklődést mutatnék a világ felé.

Vegyük például a mai oktatási rendszert. Gondolom sokatoknak nem kell bemutatnom, hiszen benne  éltek/éltetek. Ma a középiskolákban, valljuk be, nem követelnek túl sokat. Az érettségi (én csak a középszintről tudok nyilatkozni) egy vicc. Emlékszem gimiben egy töri témazáróra előtte való nap este kezdtem el tanulni, és mindig ötösöket írtam. És nem azért, mert annyira okos vagyok (bár gimiben szerettem ezt gondolni), hanem mert nem volt nehéz, nem volt nagy a követelmény. Pedig mikor a gimibe kerültem, a megyében nagy híre volt a sulinak, a legjobbnak számított. Az alaptárgyak mellett nem kaptunk olyan oktatást, ami a lelki épülésünket szolgálná, gondolom itt a filozófiát, erkölcstant, szociológiát, társadalomtudományt. Ne értsetek félre tanultunk például filozófia történetet, filozófia címszó alatt, de remélem ti is érzitek a különbséget a kettő között. Volt etikánk is, de az is arról szólt, hogy mindenki kapott egy témát, amiből előadást tartottunk, de tanóra nem volt. Pedig ezekre is szükség lenne, hogy diákok világképe a helyes irányba formálódjon, hogy ne csak a szűk kis világunk érdekeljen hanem mindaz, ami körülöttünk van, ami előttünk volt. 23 évvel ezelőtt, az országban egy teljesen más rendszer volt, amiről mi fiatalok, annyit tudunk, hogy megdőlt egy zsarnok rendszer uralma... De utánanéztünk már, hogy mi volt itt 30-40-50 évvel ezelőtt? El tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett a világháború, Trianon és a jaltai konferencia milyen hatással volt az emberekre? Az én válaszom ezekre, hogy nem. Nem néztem utána, nem olvastam el, nem érdekelt. Pedig kell, hogy érdekeljen. A nagyszüleink, szüleink még ebben éltek, ez formálta őket olyan emberré, amilyenek. 

Minket mi formál? A fogyasztói társadalom, a média, a sok szemét, ami zúdul ránk a reklámokból, a filmekből. Valahol, valami nagyon kicsúszott az emberiség kezéből. 

Forrás


Kissé elkanyarodtam az oktatástól. Most visszatérek oda, hogy az érettségi egy vicc. Minimális tanulással az érettségin, egy kivételével, mindenből 80% feletti eredményt produkáltam. Ez az eredmény, és egy angol nyelvvizsga, bőven elég volt ahhoz, hogy felvegyenek az áhított egyetemre (121 pontom volt és 104 pont volt a határ). Egyébként a könnyebb utat választottam, mert a felvételi tárgyak így néztek ki: Matematika és kémia vagy fizika vagy informatika. Miért választottam volna a kémiát a vegyészmérnök szakra, ha az informatika is éppúgy megfelel. Mai fejjel már a kémia mellett voksolnék, hiszen ezzel lehet megkímélhettem volna magam az egyetemen számos kudarctól. Az is mutatja a színvonal csökkenését, hogy nálunk az egyetemen bevezették az ún. gyógymatekot és gyógyfizikát (!!) mérnöki szakokon... Azt tanítják sok-sok diáknak az első félév első részében, amit már régen tudniuk kellene. A párom sokáig korrepetált egyetemistákat matematikai analízisből, és volt, akivel azzal kellett kezdeni, hogy mi a másodfokú egyenlet megoldóképlete... Én a gimiben emelt szinten tanultam a matekot és a kémiát, de itt az első hónap után realizáltam, hogy semmit nem tudok egyikből sem. Megszenvedtem velük és most már mérnök vagyok, kérdés, hogy az egyetemen szerzett tudás mire lesz elég,  szokták mondani, hogy a puding próbája az evés...na majd meglátjuk.

Innen van

Gondolkodtam, mi lehet a megoldás ezekre az égető problémákra. Mindenekelőtt egy JÓ vezető kellene az ország élére, aki önös érdekek és népbutítás helyett a KÖZ érdekeit nézi (ha már köztársaság vagyunk). Mellé jó szakemberek, szociálisan érzékeny, lojális tanácsadók kellenének. Ha mindez és az elhatározás is meglenne... Nem tudom hova tartunk, mi lesz velünk néhány év/évtized múlva, csak azt tudom, hogy az irány, amin elindultunk nem a helyes, a változást magunkban/magamban/magamon kell elkezdeni.

Forrás
Elnézést a hosszúra nyúlt bejegyzésért, de annyi minden kavarog a fejemben, hogy szeretnék még hasonló bejegyzéssel készülni. Kérlek jelezzétek, ha ez nem tetszene nektek, mert akkor megtartom magamnak a kusza gondolatfoszlányaimat.

Köszönöm, hogy velem tartottatok! Kellemes vasárnapot Lányok!
Réka

4 megjegyzés:

  1. Nekem tetszett, jöhet még ilyen, jó kis gondolatébresztő, és mennyit beszélgetünk mi is erről családon belül... Mindenesetre a tanuláshoz sok sikert!!! :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy tetszett. Nagyon sok dolog szóba került az órán, olyanok is, amibe tényleg nem szoktam belegondolni, pedig kéne...^^

      Törlés
  2. Ez egy igazán jó bejegyzés lett!!! Röviden megpróbálom megfogalmazni a véleményem. az oktatással, azaz bocsánat a mai magyar oktatással ki van a hócipőm, mivel szó szerint benne élek minden le és felmenőm tanár illetve én is az egyetem padját koptatom. Látom a hibákat, érzem a hibákat tanulok egy jó hírű egyetemen lesz egy jól csengő szakmám (?) és olyan frankón munkanélküli leszek mint a sicc. A baj nem azzal van, hogy sok a diák, sok a fiatal, sokan tanulunk, DE mi szeretnék dolgozni is. Persze már lesüllyedtem arra a szintre, hogy nekem mindegy is hogy mit csak dolgozhassak és rohadtul nem érdekel, hogy mondjuk nem műszaki pályán teszem ezt. Ha választhatnék most akkor nem is mennék egyetemre, hanem még egy szakmát csinálnék és természetesen mellette nyelveket tanulnék; az egyetemet jelenleg vakvágánynak érzem az életemben. Szörnyű látni a mai magyar építőipart, annyira kilátástalan annyira nincs miből építkezni és nincs is rá igény. Már egy ideje figyelem, hogy a legtöbb pénzt a kultúrából vesznek el a múzeumok levéltárak kiállítások színház opera zene előadások irodalom egyre kevesebb támogatást kap, ezáltal egyre jobban elbutul a nép... mért is? Mert a Győzike megy a tv-be közben kezdődik az újabb X-faktor és megtudhatjuk, hogy milyen okos is az Alekosz. Arról nem beszélve, hogy a Barátok közt 6476474. része még mindig tartogat fordulatos szálakat... ebből tanul a magyar nép, elbutítanak minket azaz azt aki hagyja!!!!!!!!!!!! Közben se munka, se szórakozás, se kultúra... de a reklámokból csak szól, hogy "Te ezt megérdemled". Irreális ez az ország, nem csodálom, hogy elmenekül a fiatalság azaz már nem is csak a fiatalság; mindenki vágyik egy egzisztenciára, biztos háttérre, létbiztonságra és közbiztonságra. Ha arra kéne rámutatnom, hogy mi is hiányzik most legjobban ebből az országból, akkor a BIZTONSÁG lenne!
    Bocsánat, hogy tele offoltam a blogod, de ennél rövidebben és tömörebben nem tudom magam kifejteni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Teljesen egyetértek Veled. Mindenhonnan az árad, hogy butítsuk a népet, ez kell nekik, nincs igényük másra. De én bízom benne, hogy lenne rá vevő, ha egy-egy kulturális programot is annyira nyomnának a tévében/rádióban/egyéb médiumokban. Azért látom, hogy nálunk az egyetemen azért próbálkoznak értékeket közvetíteni, hiszen nemrég kaptam a levlistán, hogy a város mindkét színházában lehet diákbérletet kedvezményesen venni vagy éppen azt, hogy egyik este gitárest est lesz a suliban. Az a baj, hogy nem csak az egyetemistáknak van (?) erre igénye, hanem szerintem a társadalom minden rétegének...csak nincs kitől/honnan megkapja. A suli témához: én is sokat gondolkodtam, hogy egy jó szakmával (fodrász, virágkötő, cukrász, pincér...ezek a kedvenceim :)) többre mentem volna, de ha már a mérnök létet választottam, ki kell tartsak mellette. Ha újra kezdhetném biztos nem hanyagolnám el ennyire az angolt (és talán a németet sem), de maradnék ezen az irányvonalon :)

      Törlés