2014. augusztus 20., szerda

Mindennapok

Sokat gondolkodtam. Többek közt a blogról. Arról, hogy végleg abbahagyjam, vagy folytassam. Amíg örömet jelentett, amíg tudtam újat, vagy kevésbé újat, de érdekeset mutatni, addig igazán szerettem csinálni. Lényegében az én kis mentsváram volt, ahová elbújhattam a problémáim elől, persze csak rövid időre, mert a fránya problémák megmaradtak. Sokat sírtam, nem találtam a helyem, minden nap majd belehaltam, hogy csak a hétvégeken lehetek K-val. 

Persze még most is rossz, iszonyú rossz, főleg így, hogy hétköznap van és itthon vagyok, ő meg Veszprémben. Természetesen most is bőgök, ahogy ezeket a sorokat írom. A távkapcsolat a legrosszabb dolog, ami egy jól működő kapcsolattal történhet. 

Forrás
Sokszor mérgelődöm azon, hogy miért nem voltam türelmesebb az álláskereséssel, miért fogadtam el az első lehetőséget. Aztán persze a válasz itt van előttem: utáltam már, hogy a szüleim nyakán élek, saját keresetet akartam. Megkaptam, és nem panaszkodhatom, mert kezdő mérnökként nem kapok rossz fizetést (persze nem mondom, hogy nem lehetne ennél jobb, de rosszabbról is hallottam már sajnos). Úgy látszik mindennek ára van, mert a pénzért, a munkáért cserébe a szerelmem van messze tőlem. Kérdezhetitek, hogy akkor miért nem vált valamelyikünk állást. Erre is van magyarázatom: ő hiába nagyon okos (mert nála nem ismerek okosabbat ezen a földön), nincs meg a papírja hozzá. Hiába dolgozik már hat éve, hiába ő készíti a kivitelezési terveket, mivel nem mérnök, nem az ő aláírása díszeleg a papírokon, mert nincs hozzá jogosultsága. Tervben van, hogy befejezi az egyetemet, de ehhez is pénz kell. És akkor itt vagyok én, hiába van már majdnem két diplomám (előző félévben nem sikerült befejeznem, vagyis inkább elkezdenem a szakdolgozatom, így most a levegőben lóg a második papírom), nem tudok angolul. És angol mindenhová kell, "rosszabb" esetben még plusz egy másik nyelv sem árt hozzá. A legutolsó interjún is ezzel véreztem el, pedig már a kezemben éreztem szinte az új munkámat. Megfordultam több angoltanárnál is, mert rájöttem, hogy egyedül nem haladok semerre a nyelvtanulással, de egyikük sem volt az igazi. Aztán Tesóm ajánlott egy tanárt, aki nagyon-nagyon jó, az elmúlt 9 alkalom alatt érezhetően sokat fejlődtem, most újra látom a fényt az alagút végén. Az angol miatt nem is erőltettem az álláskeresést, pedig nagyon jó állásokkal lehet mostanában találkozni. Még gyűjtök egy kis erőt és újra belevetem magam az önéletrajzok és a motivációs levelek kavalkádjába. 

Tervek persze vannak. Ezekről nem szeretnék egyelőre részletesebben beszámolni, mert még ingatagok. Annyit csak, hogy bizakodó vagyok. Érzem, hogy a két év viszontagságai után már valami jónak kell történnie.

Visszatérnék a távkapcsolatra kicsit. Nem sokkal azelőtt, hogy mi messze kerültünk egymástól, az egyik pár a barátaink közül, szintén ilyen helyzetben voltak. Ők két hónap múlva szakítottak. Amikor én hazaköltöztem Anyuékhoz, rettegtem mi lesz, hogy lesz, hogy fogjuk bírni. Nem mondom, hogy zökkenőmentesen, de túléltük, még most is túléljük. Mert ezt nem lehet máshogy, csak túlélni, kibírni, és örülni a hétvégéknek, még jobban örülni az esetleges hosszú hétvégéknek és a legjobban örülni az egyhetes szabadságoknak :). A távolságot először én bírtam jobban, mert új volt a munka, sok volt az impulzus, peregtek a napok. Eközben K. szenvedett. Majd néhány hónappal később már én is szenvedtem, nap mint nap álomba sírtam magam. Még most is előfordul, de kicsit könnyebb, a hónapok alatt, de rossz ezt leírni, hozzászokik az ember. Hálát adok Istennek, hogy volt és van erőnk kitartani egymás mellett. 

Forrás
És hogy ne csak negatív dolgokat említsek, szeretnék megosztani veletek egy örömhírt, ami végül arra késztetett, hogy a blogot se hagyjam abba. Jövőre, bármi is lesz addig, bárhogy is alakul az életünk, összeházasodunk. Nem volt nagy felhajtás, egyik este ültünk egymás mellett és megbeszéltük. Úgy látszik így megy ez 9 évnyi szerelem után :). A 10. évfordulónk éppen szombatra esik, ezért nem tétováztunk és június 20-ára már le is foglaltuk a világ legjobb vőfélyét (nem a levegőbe beszélek, láttuk már munka közben, és már akkor megbeszéltük, hogy ő lesz a mi emberünk). 

Tehát a blogom (főleg) eddig bjúti mivolta kissé átalakul és elsősorban az esküvői készülődésé lesz a főszerep. Természetesen a szépségápolás sem hagy hidegen. A hallgatásom hónapjaiban több új terméket is kipróbáltam, amik zöme bevált, így azokat szeretném megmutatni nektek. Sütni továbbra is imádok, szeretnék új recepteket kipróbálni és az eredményeket nektek is bemutatni. Tavasszal végigcsináltam egy szuper diétát, amit az esküvő előtt néhány hónappal újra megcsinálok, mert nagyon hatásos volt. Ezt is szeretném majd dokumentálni. Továbbá az angol fejlődésem előmozdítandó szeretném majd angolul is írni a bejegyzéseket, ennek az elsőnek nem merek nekiállni, mert lehet soha nem tudnám közzé tenni, addig tartana a fordítás :) :P.

Remélem nem untattalak nagyon és örültök kicsit a felbukkanásomnak.

puszik , Réka

6 megjegyzés:

  1. Végre!!!! Sajnálom ezt a távkapcsolat dolgot, tudom milyen rossz, nekem is volt részem benne egészen Svédországig, érettségi évében.
    Minden okkal történik, ez is, beton biztossá vált a kapcsolatotok, és gratulálok az esküvőhöz, várom a posztokat, addig is mindkettőtöknek kitartás,<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm/köszönjük szépen :) Igyekszem meglátni a jót mindenben, az esküvőszervezés biztosan sokat lendít majd a kis életkedvemen. Persze már most is lelkes vagyok, de lesz ennél jobb is :)

      Törlés
  2. De örülök, hogy újra írtál! ^^ Igaz, kissé szomorkásan olvastam, hogy milyen nehéz ez a párkapcsolat-dolog, nekem sosem volt részem benne, vagyis hát olyan igazán nagy távolságokban nem. Viszont nagyon jó, hogy a ti szerelmetek a távolság ellenére is megmaradt és egyre csak erősödött, a közelgő esküvőhöz pedig teljes szívemből gratulálok! Alig várom az ilyen jellegű bejegyzéseket, mert habár mi már túl vagyunk a nagy napon, én még mindig imádok ilyesmikről olvasni :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen. Én is nagyon szeretem olvasgatni az esküvős-készülődős posztokat :). Remélem majd az én bejegyzéseim is tetszeni fognak neked, én már nagyon várom őket ^^

      Törlés
  3. Jelen pillanatban gyűlölöm a távkapcsolat szót. Azt hittem megtaláltam életem párját, de 300 km-re lakik tőlem, és egyik nap se arra ébredtem fel, hogy a volt barátnőjével rakott fel képeket fb-ra. Nem tudom elmondani szavakkal mennyire fájt (fáj). Ismét úgy érzem, hogy kicsesztek velem, kihasználtak, viszont ezek mellett az érzések mellett meg el is fogadom a helyzetet. Szemét volt, de megértem. A csaj imádta és harcolt érte, engem meg az elején zavart, aztán nem érdekelt. És pont mire megbíztam a pasiban arra lelépett és vissza ment hozzá.
    Feltehetném a kérdéseket, hogy miért és mit tettem, mit csináltam rosszul? De rájöttem, hogy nincs értelme. Egyszerűen csak tovább lépek, dolgozom, a családommal és a barátaimmal vagyok.
    Neked viszont nagyon gratulálok! Sok boldogságot és kitartást kívánok!
    Üdv, Bogi :)
    U.i.: És bocsi a kisregényért.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a "kisregényt", én nagyon örülök minden hozzászólásnak, gondolatnak amit megosztotok velem. Most a tiedet szomorkodva olvastam. Nagyon sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatod, de én mindig azt vallottam, hogy minden okkal történik. Biztos vagyok benne, hogy hamarosan találkozol azzal a fiúval, aki megérdemel és megbecsül Téged. Ennek így kell történnie. Addig is kitartást és ne hibáztasd magad soha semmiért. Szép napot :)

      Törlés