2013. március 25., hétfő

Hétvégi program - fővárosi kiruccanás

Sziasztok Lányok!

Úgy alakult, hogy ezen a hétvégén nem utaztam Veszprémbe, így jött a kérdés, hogy mi legyen a program. Végül egy ajándékvásárlás miatt amúgy is tervben volt, hogy célba veszem Budapestet, ezért szombat reggel felkerekedtünk Anyuval és egy "kiadós reggeli kocogás a buszhoz" után, egy óra alatt felértünk a fővárosba. Mivel előre tájékozódtam, hogy a bolt, amibe mindenképp el akartam jutni, nincs nyitva hétvégente, sőt hétköznaponként is csak 3 órát(!) látogatható, ezért az első úti célunk a Fiume úti sírkert volt, ahová egy kedves rokon sírjára árvácskát vittünk. Tettünk egy nagy sétát is...kicsit morbid lehet, de élveztem azt a két órát amit ott voltunk... rengeteg szép síremléket láttunk, köztük híres költők, írók, festők nyughelyeit, az idő bár hűvös volt, mégis kellemes volt, a séta és keresgélés közben sokat beszélgettünk, verseket idéztünk fel, és néha csak ballagtunk egymás mellett. Egyszer egy iskolás csoportot is követtünk, mert a tanár térképpel volt, így biztosak voltunk benne, hogy ők is hasonló céllal járják a temető útjait, mint mi. Így bukkantunk József Attila és rokonai sírjára.

Hoztam Nektek néhány képet is a kedvenceim síremlékeiről, egytől egyig olyan emberek, akiknek a munkásságát nagyra tartom, és hálás vagyok nekik azért, amiért irodalmunkat megszínesítették a műveikkel:


"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." (Negyven év visszhangja)

Ez az idézet olvasható Jókai Mór síremlékén. Egyébként ezt az emléket volt legkönnyebb megtalálni, ha a főbejáraton megyünk be a temetőbe, csak végig kell sétálni az úton, ütközésig. Kis érdekesség, hogy habár Jókai 1904-ben távozott az élők sorából, a síremlék csak 1928-ra készült el ( a pályázatot az elkészítésre, 1925-ben írta ki a főváros [http://elismondom.wordpress.com/2012/10/02/neves-temetesek-a-fiumei-sirkertben-3-resz/]. 

Jókai sírjától balra Blaha Lujza nyugszik, mit ne mondjak, ő is elég nagy helyet kapott, én a síremlék angyalkáit örökítettem meg:


Babits Mihály és Kosztolányi Dezső számomra a 20. század legnagyobb irodalmi alakjai, az ő nyughelyeiket mindenképpen szerettem volna megnézni:


Kosztolányi sírhelye kicsit csalódás volt számomra, úgy hittem, azt vártam volna, hogy a magyar irodalom egyik gyöngyszeme, a Halotti beszéd néhány sorát felfedezhetem majd a síremléken, de nem így történt. Nem is tudtam értelmezni a művet, a betonba vájt angyalt felismertem, de a szoborhoz segítségül hívtam az előzőekben hivatkozott blogot. Az blog szerzőjének elmondása szerint, neki azonnal eszébe ötlött a gyermek, a Szegény kisgyermek panaszaiból... hát jó :)



"...De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, 
valami tiszta, fényes nagyszerűség, 
reszketve és szilárdul, mint a hűség. 
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt, 
mint az anyám paplanja, az a kék folt, 
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt, 
s a csillagok
lélekző lelke csöndesen ragyog 
a langyos őszi
éjjelbe, mely a hideget előzi, 
kimondhatatlan messze s odaát, 
ők, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem 
és állok egy ablakba, Budapesten..." (Kosztolányi D: Hajnali részegség)


Csodálatos, hogy mennyire meg tudta ragadni ez az ember a szavakat, hogy a gondolatait ilyen formába tudta önteni...:) Hiába, elfogult vagyok. 


Munkácsy Mihály sírjánál is megálltunk kicsit, hihetetlen nagy művész volt ő is, érdemes az életéről szóló könyvet is a kezetekbe vennetek, ha még nem olvastátok. A nagyszerű regény(ek) szerzője Dallos Sándor (A nap szerelmese, Aranyecset)

Ez csak néhány síremlék volt a megtaláltak közül, mindenképpen érdemes legalább egyszer ellátogatnotok ide, ha még nem tettétek. Ide és a házsongárdi temetőbe is, 2005-ben volt szerencsém eljutni Erdélybe, és az említett temetőbe is, ahol szintén sok híres magyar alussza örök álmát. Közben eszembe jutott egy vicces történet a hétvégéről, van a Fiume úti temetőben egy gránit síremlék, amire arany betűkkel van írva, hogy Erdély. Mondom Anyunak, hogy ez biztos Erdély allegóriája, hogy elvették tőlünk, és nem tehetünk semmit, hogy visszakapjuk. Erre Anyu megnézte a sírkő másik oldalát, és kiderült, hogy egyszreűen csak az Erdély család temetkezési helyénél vagyunk.

A séta után elmentünk a közelben lévő, nemrég nyílt Rákóczi utcai Hádába is, persze előtte megint hoztam a formám :) Annyit tudtam, hogy Rákóczi u. és egy másik utca kereszteződésénél van az üzlet, amikor messziről megláttam a Háda feliratot, siettünk is, hogy minél hamarabb odaérjünk (mintha nem este nyolcig tartanának nyitva...:). Mikor beléptünk mindenfelé gyerekruhák lógtak...én rögtön ki is fordultam és puffogtam magamban, hogy jól átvertek a honlapon...persze Anya megkérdezte, hogy mi is a helyzet és az üzletben felvilágosították, hogy két utcával odább ott a felnőtt ruhaüzlet.

A kép a Háda fb oldaláról van.
Végül 3 ruhadarabbal tértem haza innen, bár a hatalmas cipőválaszték miatt akartam pont ebbe az üzletbe menni.

A turi után megebédeltünk egy nagyon-nagyon borzasztó pincérrel megáldott helyen...mondtam is Anyunak a megérkezésünk után 5 perccel, hogy meneküljünk innen, mert ez az ember tuti agyilag zakkant...És az is volt, csak néhány kedves hozzászólás tőle: 
Anya: Ehhez az ételhez milyen köretet ajánl?
Pincér: Maga eszik, nem én.
A másik:
Pincér: Hozhatok esetleg maguknak még valamit? Kávé? Desszert?
Réka: Köszönjük, nem kérünk semmit.
Pincér: Ha nem, hát nem. (pofavágások közepette)

Plusz, amikor betértünk a kedvesnek tűnő kis helyre, Anya megkérdezte, hogy jöhetünk-e ebédelni (mivel éppen terítgetett, rendezgetett valamit a pincér úr. Erre ő kedvesen azt felelte, hogy persze, aztán motyogott valami olyat az orra alatt, hogy na vajon, mit lehet egy étteremben mást csinálni...Aztán ezt a magába motyogást végig csinálta. Az étel sem volt az a hűha, de finom kategória. Egy dolgot tanácsolok Nektek, ha egy Huszár Étterem nevezetű helyet láttok a Keleti környékén, ne menjetek be oda!

Ebéd után elmetróztunk a Nyugatiig, külön öröm volt számomra, hogy a Deák térig az új, csudiszép metrókkal mehettünk. Ezelőtt még nem utaztam velük, legalább akkora élmény volt, mint anno először utazni a kombinóval :)

www.hirado.hu
A pesti nap utolsó két óráját a westendben töltöttük, ahol ittunk egy fincsi Latte Machiato Nougat-ot a Tschiboban, majd megnéztünk néhány kirakatot, konstatáltam magamban, hogy még mindig utálom a pesti plázákat, mert tömegnyomor és iszonyatos drágaság van, úgyhogy egy jó ideig megint nem megyek a közelükbe sem...:)

Összességében nagyon jó kis nap volt, jól éreztem magam, remélem Anyus is hasonlóan érez. A hádás szerzeményeimet egy márciusi szerzeményes poszton belül mutatom majd meg Nektek.

Szeretitek Budapestet? Mely része a kedvencetek? 

Réka

14 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett a beszámoló, jöhet máskor is, és abszolút nem morbid híres emberek sírját nézegetni, főleg így, versekkel fűszerezve. Csodás nap lehetett <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, nagyon jó nap volt, örülök, hogy kicsit kiruccantunk Anyuval kettesben :)

      Törlés
  2. Nem morbid dolog :) A Hajnali részegséget úgy szeretem :) Huh kedves ember lehetett az a pincér :O Én tuti beszóltam volna neki :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a baj, hogy szívem szerint én is jól beszóltam volna, de általában türtőztetem magam, és csak utána gondolok rá, hogy mégiscsak vissza kellett volna szólni.

      Törlés
  3. Jópofa volt a bejegyzés, tetszett. :D És nevettem a pincéres eseteken xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hááát, kikészítő volt akkor, nem vicces, bár utólag mi is csak nevettünk rajta :)

      Törlés
  4. a házsongárdi temetőben mi is voltunk anno az erdélyi kirándulás során, kihagyhatatlan :)

    a pincér meg no komment.. :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, tényleg kihagyhatatlan, gyönyörű volt. És közben eszembe jutott egy vers is, a Tavasz a házsongárdi temetőben, szeretem :)

      Törlés
  5. Én tudtam volna mit írni az étterem vendégkönyvébe. :P :D

    Lehet velem van a baj, de én szeretem a temetőket. A Fiume úti sírkertben még nem jártam, de azt hiszem ha legközelebb BP-re megyek, akkor felkeresem majd. Micsoda emberek és micsoda gondolatok nyugszanak ott... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a helyzet, hogy nekem eszembe sem jutott a panaszkönyv/vendégkönyv, pedig tényleg lett volna mit írni, csak gyorsan távozni akartam :) Az utolsó mondatoddal pedig teljesen egyetértek ^^

      Törlés
  6. Mi pár hónapja tettünk körutazást kocsival a Fiumei temetőben... Nagyon durva az a temető. Inkább jut eszembe, hogy múzeumban vagyok, mint hogy temetőben...

    VálaszTörlés
  7. óóó, én is el szeretnék menni, ha már József Attila sírhelyét nem fotóztad le nekünk,meg kell néznem. Nagyon nagyon szeretem őt:)

    Egyébként irtó ciki vagyok, de amit imádok Budapesten, az a Duna,no meg a rengeteg arca, és a Rákóczi híd:)

    VálaszTörlés
  8. A Dunát én is szeretem, főleg esténként amikor ki van világítva az egész város :) Lefotóztam J.A. sírját is, rengeteg képet készítettem, de nem akartam az összeset feltenni, csak a kedvenceimet választottam ki :) De mindenképpen érdemes ellátogatni a sírkertbe.

    VálaszTörlés