Sziasztok!
Hiába járok már lassan 20(!) éve iskolába (iskolákba, pontosabban) nem sokszor éreztem úgy, hogy amit éppen tanulok az olyan dolog, aminek hasznát tudom majd venni az életben. Persze az évek múlásával kiderült, hogy igenis volt értelme a tanulásnak, de abban a pillanatban, amikor tanultam, nem gondoltam így. Természetesen voltak olyan anyagrészek, amiknél éreztem, hogy fontosak, de a tanulás folyamata mégsem volt élvezetes. Aztán beiratkoztam az új szakomra, és ami az első félév során még csak érlelődött bennem az, amit tegnap ténylegesen, hangosan, komolyan gondolva kimondtam K-nak: “Ez az amit egész, tanulással töltött életemben kerestem, ez az, ami igazán nekem való, ezzel tudnék egész életemben foglalkozni.” Egyszer mindenkinél elérkezik ez a felismerés (nem feltétlenül tanulás terén), és örülök, hogy nálam ennyi év után végre itt van.
A felismerést az elmúlt napoknak köszönhetem. Először is, ahogy azt az előző bejegyzésemben is írtam, zh-m volt pénteken, amire, mint sajnos mindig, az utolsó napokban kezdtem el készülni (a helyes időbeosztást még tanulnom kell). A tanulás mellett még egy beadandót is meg kellett írnom ugyanahhoz a tárgyhoz. Szerda este kezdtem bele Kovács Zoltán tanár úr könyvének és videóanyagainak bújásába. Már az előző féléves órájára is hasonló módon készültem fel. Írt egy könyvet, amelynek lényege, hogy a tanár “a könyvben van”. Azaz olyan az egész felépítése, mintha órán ülnénk. Olvasom a sorokat, amelyek mellett különböző jelek, kiegészítések vannak. Ha például nagyon fontos az adott gondolat egy (vagy több) felkiáltó jel van mellette, ha egy weboldalon kiegészítő információ olvasható, akkor a www jel alatt a weboldal elérhetősége van.
A könyv direkt levelezős hallgatókra lett kifejlesztve, hiszen az órákon egyszerűen nincs lehetőség kitérni mindenre (az óráink úgy vannak a félévben, hogy egy tárgyra jut egy hétvége, ami összesen 10-12 órát jelent). A tankönyvekkel általában az a probléma, hogy nem tudom eldönteni, hogy mi az amit feltétlenül meg kell tanulnom, itt viszont minden eszköz megvan arra, hogy ki tudjam szűrni a lényeget. Az egyes fejezetek végén általában a témához kapcsolódó számítási feladatok kapnak helyet, utána pedig ellenőrző kérdések segítenek abban, hogy megtudjuk, mennyit sikerült elsajátítani az anyagból. A könyv mellett a tárgyhoz készült egy röpke 4 órás videó is, amelyben kapcsolódó kép-és videóanyagok segítik a megértést. Az, hogy látom és hallom is a tanulnivalót, úgy hogy közben bármikor kikapcsolhatom/lehalkíthatom a tanárt nagyon üdítő is egyben :). Ha ez még nem lenne elég a tanár úr sok, ténylegesen megtartott órája alatt készített, hanganyagot is megoszt velünk, amelyek segítségével visszahallgathatom a saját órai példánk levezetését.
A sok tanulássegítő eszköz nálam azt eredményezi, hogy élvezem a tanulást, ami valljuk nem gyakori jelenség a tanulók körében. Ha ráveszem magam, hogy leüljek, tanuljak, akkor nincs megállás. Úgy hiszem, a pénteki zh-m eredményén meglátszik majd a kedv :)
Amikor tavaly K-nak mutattam K.Z. módszerét és felvetettem neki, hogy ez mennyire hasznos lenne a mérnököknél is, annyi volt a válasza, hogy ehhez az kéne, hogy a kar tanárai akarják, hogy a hallgatóknak jobb legyen, no comment.
A másik tényező, ami miatt kimondtam, amit kimondtam, az a pénteki és szombati Üzleti szimuláció óránk volt. Lényegében nem vettünk semmi újat, hanem az eddig tanult ismereteket mélyítettük el az alkalmazásuk útján. Az óra elején két csoportra, két vállalatra osztott minket Csizmadia tanár úr. A két vállalat egy terméket gyártott egy saját, egy idegen (ami az ellenfélé) és egy közös piacra. A játékot negyed éves időszakokon keresztül játszottuk, minden negyedév termelését, beruházásait és fejlesztéseit az előző negyedévi jelentés alapján terveztük meg. Az egyes időszakok közt instrukciókat kaptunk, hogy milyen mutatószámokat érdemes figyelni, milyen diagramokat készítsünk el. Közben ki kellett dolgoznunk a vállalati stratégiánkat, kialakultak a vállalaton belüli szerepek, a döntéshozatal módja. Egész jól haladtunk, lépésről lépésre igyekeztünk betörni az ellenfél saját piacára, ügyes marketing stratégiával és az árképzéssel. Miközben sokat költöttünk beruházásokra, kapacitásnövelésre. Aztán a másik vállalat is feléledt, és kicsit kicsúszott a kezünk közül az irányítás, de talpra álltunk, és a játék végére elég kiegyenlített lett a küzdelem. A két nap a játékkal úgy elment, hogy nem az volt, hogy te Úristen, mikor lesz már az órának vége, hanem hogy ne mááár, vége van az órának :). A végén mindkét csapat elnöke feltárta a vállalat stratégiáját, a döntések indoklását és kérdezhettünk egymástól, hogy ti miért ezt léptétek ebben az időszakban. A feladatnak a szimuláción kívül rendkívül nagy csapatépítő ereje volt, valamint sikerélményt is adott. Imádtam <3
Nálatok már elérkezett a felismerés, hogy mit szeretnétek igazán az életben? Mi volt az a mozzanat, ami világossá tette számotokra?
Köszönöm, hogy benéztetek hozzám, ne feledjétek, ma gazdára talál az Undress Me Too :)
Szép napot.
Réka