Az elején leszögezem: azért nem vagyok teljesen kezdő. Sütni évek óta imádok, a receptfüzetemben már a tészták és a köretek helyén is sütireceptek foglalnak helyet (a receptfüzetem jellemzője, hogy csakis olyan recepteket írok bele, amit kipróbáltam és működik).
Amíg dolgoztam, a hétköznapok többségét Anyuéknál töltöttem, így abban a luxusban volt részem, hogy Mama minden nap főzött nekünk. Én csak hétvégenként és azokon a napokon főztem/főzögettem amikor itthon voltam. Mióta hivatalosan is háztartásbeli lettem, a mindennapos főzés az életem részét képezi. Szeretem friss ebéddel hazavárni a férjem. Az első hetekben még el tudtam sütni a jól bevált receptjeimet: egy kis bolognai, egy kis pörkölt , egy kis sült hús, de aztán hamar rájöttem, hogy a változatos étrend ezen túlmutat.
Mivel korábban is főztem Mama felügyelete mellett, azok a fogalmak, hogy habarás vagy rántás, nem jelentettek újdonságot, így a recepteket böngészve ezeken már nem akadok fenn.
 |
| http://www.demotivalo.net/view/38874 |
Receptek terén az internetet hívom legtöbbször segítségül, ezen belül is a NoSaltyt. Egy-egy receptnél először mindig a hozzászólásokat olvasom el, ha pozitívak, akkor jöhet a kiválasztott étel. Aztán van, hogy összejön, van hogy kevésbé lesz jó az adott étel. A férjem egyébként minden főztömet megdicséri, én azért jóval kritikusabb vagyok önmagammal.
Gábor mamája nagyon belendült, rengeteg fagyasztott és üvegben eltett ételt kapunk tőle. Ha beugrunk hozzá látogatóba tuti nem jövünk úgy el, hogy ne kapnánk egy üveg lecsót, meg egy zacskó zöldbabot...minimum. Így lehet az, hogy minden második héten zöldbabot is eszünk. Nem szerettem volna a hagyományos zöldbablevest készíteni, ezért egy betyáros változatra esett a választásom. Ebbe a füstölt kolbászon és szalonnán kívül tarhonyát kell tenni. Mindent szépen beletettem a levesbe, de a tarhonya nem akart duzzadni, így még egy adagot beleszórtam. És megszületett a betyáros tarhonyafőzelék zöldbabbal. Férj ezt is hősiesen elfogyasztotta, nekem meg Kisbaba tudtomra adta, hogy a terhességem idején a füstölt ízek nem lesznek a repertoáromban.
Következő héten zöldbabfőzeléket csináltam, ami inkább leves lett.
Kipróbáltam egy új palacsinta receptet, ami több tojással és olaj helyett vajjal készült. Nem kellett volna, mert a palacsinta szélei kemények lettek. Van, ahol jobb nagymamáink bevált receptjénél maradni.
Zöldséglevest főztem, grízgaluskával. Találtam egy szuper receptet, ami váltig állította, hogy a galuska 20 perc alatt elkészül és nagyon finom puha lesz. Ennek ellenére nekem 1 óra 20 perc múlva is olyan kemény volt, hogy majd beletört a fogam. Gyanítom ezt annak a hozzászólásnak köszönhetem, ami szerint egy kis vajjal megbolondítva még omlósabb lesz az eredmény.
A rizsfelfújthoz a rizst két fazékban is sikerült odakapatnom. Ebből csak annyi a tanulság, hogy egyszerre ne akarjak főzni és takarítani.
Ami nálunk külön móka, hogy én a kevés sóval főzést hoztam magammal, míg a férjem azt szokta meg, hogy náluk minden kellőképp sós volt (ami nálam már a túl sós kategória). Ez orvosolható azzal, hogy az ebédje mellé csomagolok egy sótartót is :)
Ami még nagyon a kezdő mivoltomra utal, hogy minden főzés után a konyha úgy néz ki, mint ha bomba csapott volna be. Ha Apa ezt látná, lehet sírva fakadna. Neki mániája, hogy ha főz, akkor minden lépés után elpakolja azt, ami már nem kell a továbbiakban a munkájához. Ezt a fokú precizitást nem örököltem tőle, bezzeg az önfejűséget és a férfias lábfejet igen...
Hogy egy kis pozitívat is említsek a bejegyzés végén, azért nagyon sok étellel maximálisan elégedett vagyok: az aranygaluskám szerintem mennyei (lehet azért, mert sütni kell), vagy a héten készített bakonyi bordám vagy omlós kínai csirkém szójamártással valami jónak az előjelei. Annak, hogy nem vagyok annyira reménytelen, mint gondoltam.
Biztos vagyok benne, hogy Ti nagyszerű szakácsok vagytok, de ha van egy-két konyhai vicces élményetek, osszátok meg velem!
Szép napot!
Réka