A várandósság 280 napja nem mindig fenékig tejfel, sok változás zajlik le bennünk, kismamákban (és természetesen a leendő édesapákban is). Ezek közt van olyan ami szemmel látható, de a legtöbb változás belül játszódik le. Ahogy közeledik a 40.hét, egyre több dolog foglalkoztat, egyre több dolog aggaszt.
![]() |
Forrás |
A teljesség igénye nélkül itt vannak az anyagi, a megfogható dolgok:
- Mindent megvettünk a babának?
- Amit még nem szereztünk be, mikor lesz meg, hogy hozzuk el, vagy ki hozza el? (Gondolok itt a család és a barátok által felajánlott babaholmikra)
- A kiságy megérkezik időben?
- Kókusz-vagy sima matrac kerüljön bele?
- Elkészül időben a kislányunknak megálmodott szoba?
- Mikor mossam ki a Kisbaba első ruhácskáit?
- Mindent bepakoltam a kórházi csomagomba?
- Minden megvan Dalma kórházi csomagjához?
- Jó lesz nekünk a 25 éve menőnek számító babakocsi vagy inkább vegyünk újat? (A babakocsi tulajdonosa így fogalmazott: "91-ben többe került ez a babakocsi, mint egy Trabant. :)")
...
A lelki kérdések még súlyosabbak, mert erre még csak közelítő választ sem tudok adni magamnak:
- Jó anya leszek?
- Mindent meg tudok majd adni a gyermekemnek?
- Honnan fogom tudni, amíg nem lesznek szavai, hogy mire van szüksége?
- Mi lesz, ha beteg lesz, ha oltásra kell vinni (már a kis unokahúgomért is a szívem szakadt meg az első oltásaikor)?
- Hogy fogom fogni és nem leejteni, amikor most minden kiesik a kezemből?
- Milyen lesz a szülés? Tudom majd minden erőmmel támogatni, hogy neki könnyebb legyen a világra jönni?
- Mi lesz, ha nem fordul meg? (Most éppen farvégű a fekvése, illetve múlt hét kedden még az volt)
- Honnan tudom majd, hogy indulni kell a kórházba? És mit csinálok akkor, ha Apafej éppen a munkahelyén lesz?
- Anyukám hogy ér ide a szülésig (ő lesz benn velem a szülőszobán)?
- Tudom majd anyatejjel táplálni a babánkat? Hogy fogom szoptatni?
- Elég türelmes leszek?
Egy dolog van, amiben biztos vagyok, hogy nagyon fogjuk szeretni. Már most nagyon szeretjük. Csordultig tele a szívem, ha a kis Csodánkra gondolok. Az, hogy Ő megfogant, a legszebb dolog, ami velem/velünk történt. Az egész fogantatás, az, hogy két parányi sejtből egy kis ember fejlődik még mindig annyira misztikus, annyira varázslatos. Élmény látni az ultrahangfelvételeken, hogy milyen gyönyörűen fejlődik, hogy az első, tíz hetes még "alaktalan" foltocskából mára milyen szép emberke kerekedett <3
Nagyon várunk Dalma, hat hét és a kezünkben tartatunk!
Anya és Apa